A törpéket már Egyiptomban is ismerték, némely hieroglifa szerint egyes főurak sportot űztek az afrikai törpék levadászásából, akiket meglehetősen primitívnek ábrázoltak.

Az ókori római történetírók is megemlékeztek apró emberkékről. Szerintük a szabinok előtt törpék lakták Itália földjét, akik természetfeletti tulajdonságokkal rendelkeztek és akiknek templomot is szenteltek a Capitolium közelében.

Görög utazók szintén találkoztak felettébb kisméretű emberekkel Kis-Ázsiában. Szerintük nem rendelkeztek különösebb képességekkel, csak nagyon furcsa szokásokkal.

A legtöbb törpével azonban a germán, kelta és skandináv mitológiában találkozhatunk. Állítólag azért, mert az emberek elől menekülök aprónép, kénytelen volt a zord észak felé húzódni. ebből következőleg az itteni népek gyakrabban érintkeztek velük, így jobban meg tudták örökíteni a törpéket legendáikban.

A múlt század végén több száz apró kőeszközt találtak Angliában. A kovakőből pattintott tűk, kaparók és kések, mindössze egy-két centiméteresek voltak. Azóta a világ egyéb  részeiről Egyiptomból, Indiából, Közép-Afrikából, Szicíliából, Franciaországból is érkeztek híradások hasonló leletekről.

A 16. században egy bizonyos Dean Monro atya a Hebridák szigetcsoport Törpék Kis Szigete néven ismert tagján végzett ásatásokat. Nem véletlenül nevezték Törpék Kis Szigetének, állítólag itt éltek a törpék és a temetőik is itt voltak. Monro atya valóban talált pici embercsontokat és koponyákat.

A 17. században két francia utazó a következőket jegyezte fel magyarországi látogatásáról:

"Selmecbányán, ötszáz ölnyi mélységben a föld alatt apró manókat láttunk. Három-négy öklömnyi, vén emberkék voltak ezek, teljesen bányászmódra öltözködve, kezükben lámpás és csákány. Aki nem szokta meg a bányák mélységeinek csodálatos tüneményeit, halálra rémült volna e kísérteties figurák láttán."

1138-ban egy német kolostorban fogtak egy törpét. A krónika így emlékezik az esetre:

"Ez a törpe teljesen fekete volt és semmilyen nyelven nem beszélt. Végül elengedték, hogy lássák mit csinál. Visszatért a pincébe, ahol találták, felemelt egy követ, és bebújt egy olyan alagútba, ahová senkinek sem sikerült utána menni. Az alagutat kereszttel zárták le, és az ügy ennyiben maradt."

(A kép megtörtént esetet ábrázol. Signora Dainelli állítása szerint két kis figura elragadta tőle a kezében tartott virágokat és harisnyákat. Az eset 1953-ban Olaszországban történt.)

Köztünk élő múlt

A szerencsésebb európaiak ma is találkozhatnak törpékkel. Vannak olyan ír utazási irodák, amelyek úgy hirdetik magukat, hogy a turista biztosan fog törpét látni, ha ide meg ide megy...

Az egyik leghíresebb eset Skócia északi partján az Orkney-szigeteken történt, még a II. világháború idején. W.B.Thorner egy viharos éjjelen az egyik szigeten táncoló törpék csoportját pillantotta meg. A törpék nem vették észre, és Thorner nem is zavarta meg őket tudván, a törpék nagyon nem díjazzák, ha meglesik őket. Később Thorner elmondta a látottakat és le is rajzolta, de mindennek ellenére kevesen adtak hitelt a szavainak.

Senki nem cáfolhatja meg azonban azoknak az ausztriai alagutaknak a mesterséges vájatait, amelyeket ott erdstalloknak hívnak. Ezek a pici alagutak nagyon szűkek, felnőtt ember csak négykézláb fér bele, ha belefér egyáltalán. Ráadásul már találtak bennük nagyon pici szerszámokat, melyeknek korát 10-15 ezer évesnek becsülik.

A törpéket nemcsak Európában és Afrikában ismerik, hanem az Amerikai kontinensen is megjelennek az indiánok történetei között. 1932-ben az egyik wyomingi barlangban pár aranyásó egy törpe mumifikálódott holttestére bukkant. Az emberke 35 centiméter magas lehetett, törökülésben ült, kezei az ölében. Orra lapos volt, homloka alacsony, szája széles, ajka keskeny. 

Néhány évvel ezelőtt két amerikai hegymászónak nyoma veszett. Néháyn hónappal korábban a két férfi azzal hívta fel magáraa figylemet, hogy legutóbbi kirándulásuk alkalmával pici barlangjáratokat találtak, és bennük apró szerszámokat. Nem voltak hajlandóak elárulni a lelőhely pontos helyét, hanem szándékukban állt ismét felkeresni azt. Ezt meg is tették, de többé nem látta őket senki. Vannak, akik azt állítják, a két férfi igazából titokzatosságának áldozata lett, mert balesetet szenvedtek, de miután nem mondták el senkinek merre mennek, segítséget sem kaphattak. Vannak, akik állítják, hogy a törpék ősi átka érte el őket, amikor féltett kincseiket megtalálták. 

                                                                                                                                                        Csiribusz