A klán bemutatása... nem teljes, de törpös:)
 

Pezseg az élet a bányában,
- koppan a fejsze, roppan az érc-
Törpék rohangálnak párjával.
- Fejteni mithrillt, fejteni még!-

Folyik a munka a föld mélyén
- lendül a csákány, csendül a kő-
Vásik a sziklatömeg fejszéjén
- bukkan a mithrill, bukkan elő!-

Pezseg az élet a kocsmában
- koccan a korsó, loccsan a sör-
Rendel a vendégsereg sorjában
- bírja a vén törp, az ember meg dől.-

~~~oOo~~~

Kronathal hősi eposza
- avagy asszonyfogás a patakban : - )
Na ezt kapjátok ki! - és majdnem mást írtam:P }:-D

Törpék és sötételfek élnek tárnáinknak mélyén,
De ne ugorjunk át oly' gyorsan Kronathal személyén.
Nagy vadász - szoknyavadász!- hírében áll a koma,
Szerelemre gyulladt Skylláért, s lángra lobbant otthona:P

Utólag persze magyarázza, hogy a harc hevében csinálta,
De le nem mossa magáról, hogy a nőt már akkor kívánta:P
Csak éppen nagy sietve nem lett volna kényelmes az ágya,
Fel is gyulladt hamar.-még hogy nem ő volt forró,hanem a fáklya… =P
Az éledő tűz - még mielőtt ők ketten lángra kaptak-
hamar kialudt. - köszönhetően egy gyors pataknak.
Patkányemberek elől futva nem lehet csapni a szelet…
- újabb lökött mondás, min Kronathal csak nevet. -

Járatokon keresztül tartott a páros -végül gruppen-hajsza,
Nem bánta senki, csak pár borda, s patkányemberek bajsza.
Rosszkor voltak rossz helyen, hisz Skylla már vevő volt a csókra,
S miután Kron levágta őket, kacéran pillantott a büszke macsóra:P

Végül az akcióból nem lett sok, - Csak egy bőr, s pár perc-
Muszáj, hogy legyen folytatás - különben miből lesz vers?
Szerencsére Skyllának van egy csábító-kínzó… kamrája,
Hol öl(el)ő babája, bizonyára, nem marad magára.

~~~oOo~~~

Rész(r)egös internyú a klánvezírröll

Van nekünknek egy vezérünk, Gramornak híják,
Ő senem sincsen tampere… tempera… mentumnak híján.
Kevéssé ismerem az öregöt, keveset tok írni,
Attó tartok, eztetet i'ccsak nehezen fogják bírni.

No nem mintha olllan érzéken vóna itten a törpe,
De félek, miggyá gyünnek, oszt röhögnek körbe.
Sajna nem értök tújjól ezen régies beszédül,
No némmá'!  Ez' itten…ajtón be… hát nem beszédül?

Áhh, törpök! Hát így igyon nyugton az emberfajta;
Kicsit nem figyel oda, oszt rája dől a pajta?!...
Mindögy, megszoktam má', mióta ülök itten a padon
- olykor a földön is, ha földöl is a szék… De még ülök!!-
Kérem szék…szépen, ez a Kylah asszon…lásd, nem tagadom,
Bizony mondom, néha tőlle… Hejj! Tőlle de szédülök!

Főleg a zura, - mingyá' mondom ki-
A "Mitkapok Hairhám Nemhordomki"
Na az szokott főként széket borogatni!
Nem győz odahaza asszon-leán borogatni…


Nade kissé elkanyarodtam… - kanyarog az út is, mégse sziggya senki!-
Szóval a Gramor… de nehezen fog ez menni...
Talán ha kicsinyég megsegítenél egy korsóval…
Ne-ne! Nem! Ne úgy! Megelégszem én a jó szóval….

Igazán nem köll engem má'is fenyegetni,
Nem köll vén regös irháját kiteregetni!
Megy az magáról is, ha mutattyák, merre az ajtó…
Az Egyetlen! - Mer' van ám itt szakajtó…

És mostan gyünnek a furcsa pillangások…
Szenilisnek mondanak, de még mindig látok…
És ott, a sarokban, ott, az a szájszéli vigyor…
Láttam én má' aztat is, csak tudnám, mikor!...

Bah, és most itt az utca… szél, hideg…
brr… Mondom én, nem hiába ráz az ideg…
Még hogy részeges! //kopp// Megyek én egyenesen…
Csak az út ne menne ily' meredeken.


Hol van itt kapaszkodó, vagy kötélhágcsó?...
No némmá, innen mekkora ez a hátsó…
Ne, ne, nagysasszony, ne nézzen úgy rám,
Maga nélkül is lilul má' a búrám…

Én csak csendesen mászok itt, ott, meg köveken…
Ha zavarja, szóljon és ígérem, megkövetem….
Végre valahára ez is elment…
Nem kívánnék senkinek ily házsártos ellent!

No és az asszony! Mit fog majd mondani…
Hogy tud az mindig, szitkokat ontani!
Ahhoz sincsen semmi kedvem…
Mit tehetnék ily' hidegben?

Biztos akad kocsma még az úton,
Kellhet oda regös, ki jól játszik a húron…
De persze nem én… engem senki ne szeret…
Azt mondják, mit én éneklek, se élvezet, se zene.

 ~~~oOo~~~

 Pentagramma

Öt ága a pentagramnak
titkokat, csodákat rejt.
Öt ága a varázslatnak
Bűvös ámulatba ejt.

Első ága maga az Éter,
Az anyag, és ami még kell,
Jelképezi a születést
- Megkezdted a küldetést. -

Második ág: Beavatás
Részed lesz a mindentudás.
Ő maga a Víz, a sodrás
Óceán és patakcsorgás.

Harmadik ága Beteljesülés
A siker a szerelemben,
Erőtől duzzadó kalapácsütés,
Lángoló Tűz a lelkedben.

Negyedik ága Nyugalom
Az, amire várva-vársz,
Egyben a Föld, min utadon
Egész életedben jársz.

Ötödik ága: a vége már
Zárul a kör, ez a Halál.
Egy felhő, ágy felett lebegő,
Nem tartja más, csak Levegő.

Öt ága a pentagramnak
Mélyből sejlő rejtelem.
Öt ága a varázslatnak
Melynek célja: a Védelem

Mohaserfesztiválra

Nem ittam még, de most már látom,
Mit szeret úgy sok barátom;
Sert korsóba, kriglit kézbe,
Megtudtam most, ím hát végre,

Miért rajong minden törpe,
Kötekedő, kerge kölyök,
Kezes, hogyha ha hat a ser,
Mos rád, főz és felsöpör,
-  alálékony törpe így nevel!

Zord kedélyű zömök harcos,
Kinek hangja kicsit karcos,
Arca szelíd, szava gyönge,
- Így hat rá a sörök gyöngye!


 Ha makrancos a mátka,
Hordó serrel siess haza,
nem kell csellel csalnod ágyba,
- Kacérkodva megy majd maga.

Nézzük meg hát, kire hogy hat,
Hogy bírja mind a sert?
Kívánhatok ennél jobbat?
- Fejfájás elleni szert  - *Azzal szédelegve mászik le a hordóról, hogy valakitől valóban beszerezzen egy adaggal.*
 

 Hordószónok versenyre

*Anatia feláll, majd lesimítja lágyan libbenő szoknyáját. Látta, hogy nem igen jelentkezett senki szónokolni, hát úgy dönt, jobb túl lenni rajta, ezért ő kezdi el.
Odalép a hordóhoz, majd tulajdonképpen a falba kapaszkodva tornássza fel magát a hordóra. Bár bokája bizonytalanul remeg, mikor megszólal, hangja határozottnak hat. A lámpaláz leveheti lábáról, de megtanulta, mi módon moderálhatja magát.*

- Én magam nem ittam még soha a törpök által oly szeretett mohaserből, s bort is csak kivételes alkalmakkor kóstolhattam... - kezdi, kedves, mesélős hangon.
-mégis... azt hiszem, ennyi elegendő volt ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzem minden egyes elfogyasztott cseppre.

Kiskoromban tiltottak mindattól, mit szerettem, s az a néhány alkalom, mikor kiszöktem, és a helyi fogadóban üldögélve előadtam egy-egy dalomat, valóságos ünnep volt számomra. A jó fogadósné olykor-olykor egy apró kupába töltött nékem is kedvenc borából, s nekem, a cseppnyi lánynak akkor a kedves mosolyok, és a nyelvemet lágyan melengető bor volt a lehető legnagyobb jutalom. A pillanatnyi szabadság, a hőn óhajtott elismerés érzete eggyé olvadt a finoman fodrozódó, fényes felszínű ital ízével.

Később a bor újabb, előlem eleddig elrejtett oldalát is megismerhettem. Új klánomban esténként körbeültük a kandallót... a regélők derűt árasztó dalait hallgattuk,s szívünkben éreztük visszhangzani őket... ugyanakkor elménket kellemesen bódította a gyengéd hangokkal engedelmes összhangba forrt pára. A mívesen faragott fakupákban más lett: selymes-finom, ölelő zamatú. Gyengéd anyaként, óvón borított be puha ölelésével. A biztonság, a valahová tartozás, az egység íze melengetett belülről, mígnem álomba ringatott a hangok és ízek andalító párosa.

Klánom megszűnte után, a csendes bánat idején megnyugtatóan csorgott végig a torkomon, emlékeket idézett fel szelíden... új erőt öntött elgyengült, tompa tagjaimba, bátorságot magányos, elbizonytalanodott szívembe. * maga sem tudja, mikor váltott át rímelésbe, de ha már elkezdte, úgy is folytatja. *
Akkor társ volt, ki meghallgat, és csodás-szép képeket vetít a szürke tájba,
megmutatja, mire vágyom, s az utat is felfedi mit végig kell járnom.

Persze számtalan út van, szerte e világon,
Sokan sokféleképp szeretik, én látom.
Van, ki elvesztett otthonát keresi benne,
Más úgy tekint rá, mintha szeretője lenne.
Ismerek sokat, ki megnyugodni vágyik,
Felfrissülni tőle! bólint a másik.
Bátorító álom, emlékek őre,
Buzgó szándék, mi visz előre.
Azt hiszem, a mai napon
Azért folyik bor garaton,
Hogy a hangulatot így tetézzék,
Hát rajta, rajta, ne csak nézzék,
Fogják a kupát, elő vele,
Folyjék csapból szőlő leve!

Majd kicsit más ritmusra vált, és úgy folytatja. Időnként tapsolva a dalhoz, néha dobbantva a hordón.

Héjjahó, héjja hó, verseny indul törpe módra,
hejja hó, hejja, hó, részegesen szól a nóta.
Mohaser és vidám népek,
vigyázzatok, hova léptek!

Nagy a sereg, vendégsereg,
ha nem figyelek és elesek,
s kiürül majd, jaj, a kupám,
önmagamat vágom kupán!
Ha kiöntöm - megérdemlem,
kellett volna megvédenem.

De az illat, de a nóta...!
Nem hallottam évek óta,
és az utat, és a léptem,
csoda, hogyha én elvétem?

Megjelent ma drága Kylánk,
víg mosolyát hinti miránk,
kis kezétől finom a ser,
rajong érte törp és ember!

Héjjahó, héjja hó, ünnepelünk törpe módra,
hejja hó, hejja, hó, részegesen szól a nóta.
Mohaser és vidám népek,
Igyatok, míg fér belétek!

*Ezzel a lányka mosolyogva lelép a hordóról, és visszaül a helyére. Reméli, a többieknek tetszett az előadása...*

Szylla nászára

De ha fiú jön, az se baj,
füle mögött mindig vaj,
kerek arca csupa kosz,
-Ugyan, atyám, mi a gond?
dolog elől mindig iszkol,
összegyűjti min a piszkot,
szegény anyja moshat rája,
mégsem tiszta a ruhája.
Aztán később, hogyha érik,
törpe lányok titkon nézik,
összesúgnak, ha arra jár,
hűha lányok, mily betyár,
szakálla hosszú, fényes,
munkához de sose kényes.
Asszonyderékra a keze,
oda illik, oda, hehe!

De kisleányban se legyen hiány,
legyen rosszcsont, cserfes, vagány,
s hogyha megnő, formás, kacér,
aggóhasson is apja azér'.
Ujja köré csavarja az ősét,
míg fel nem cseperedik nővé,
bűvöljön el minden törpe férfi-fejt,
azzal, ahogy könnyed-ringó táncot lejt.
Főztje finom, mosolya kedves -

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 1.

Y lene Karvi vagyok, fajom szerint sötételf. Egykor úgy döntöttem, elhagyom a helyet, hol addig éltem, s megtudom, mennyi igaz a népem és a törpék közötti ellenséges viszonyról szóló történetekből.

Idegenként, hívatlanul jöttem a tárnákba, s ehhez illőn kezeltek: gyanakvással, hidegen. Botor tett volt, tudom. Pontosabban tisztában vagyok vele, hogy így kellene éreznem; mégsem bántam meg.

Hiszen mostanra a Törpe Légiók és Bajtársaik klán tagja, s Skylla, a Nagyasszony után a második sötételf vagyok, kit a Samrin Samban névvel tiszteltek - vagy akár úgy is mondhatnám, ajándékoztak - meg.

E cím azt sugallja, hogy kiérdemeltem - hiszen ahol tudtam, segítségükre voltam, s nem egy versenyen igyekeztem öregbíteni klánom hírnevét - mégis úgy érzem, többel tartozom, mint mit eddig leróhattam nekik. Éppen ezért a legkevesebb, amit tehetek, hogy megismerem őket: a törpék nyelvét, szokásait, törvényeit - s igyekszem, ha nem is feladva önmagamat, teljesen átvenni, de tiszteletben tartani azokat. Igyekszem megfelelni az elvárasaiknak, hogy ha már - ellentétben az általános szokásokkal- elfogadtak (sokan barátjukként, s nem holmi állatként kezelnek!), akkor legalább szégyenkezniük ne kelljen miattam.

Tanulok hát. Poros könyveket, repedezett tekercseket bújok, ahogy mindig is tettem… ám az írott tudás, mit elsajátíthatok, egyre fogy, s én még mindig oly' keveset tudok.

Hova tűntek hát a feljegyzések? Hol vannak most a mesterek vázlatai, írnokok sűrűn teleírt kötetei; hova lettek a sötételf-törpe harcok résztvevőinek büszke történetei? Mivé lettek a túlélők emlékei?

Eddig még nem leltem rájuk… de nem adom fel! Folytatom a keresést, s csak remélhetem, hogy nem leszek egyedül… Talán akad majd, ki odahaza leporolja a régi köteteket, s felmenői jegyzeteire bukkanva nem tartja meg magának a tudást.

Szyl segítsen…!

Kelt: C.I.Sz.: 506. Bányák  havának 25. napján a Kis Karvaly tollából.

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 2.
Feljegyzések - törpe családnevek

Sziklafiak: (Sziklafi, Sziklafia) Mogorva, kemény figurák ők, kik bizalmatlanok az idegenekkel szemben, és csak hosszú idő múltán hajlandók beismerni, ha valakit végül megkedveltek. Ennek ellenkezőjéről természetesen jóval könnyebb, s kevesebb idő meggyőződni, hiszen nem kenyerük az alakoskodást, és senki kedvéért nem hajlandók a kelleténél tovább játszani bármiféle szerepet.

Ritkán mutatják ki érzéseiket, mozdulataik s tetteik urai.  Dússzőrzetű arcuk akár a szikla, merev; ám tekintetük beszédes. Kevesen tapasztalják, milyen, ha egy Sziklafi gyengéd... de azt beszédik, ha igazán szeretnek, akkor a pillantás, mit kedvesükre vetnek, meleg és puha, s akár egy ölelés: óvó és szoros. 

Beszélik még, hogy asszonyaik is ettől oly' gömbölydedek. A kő, ha sokat simogatják, veszít durvaságából, élei kerekednek. Márpedig a Sziklafiak másik ismérve, hogy nem szeretik a féllimunkát; ha valamit tesznek, akkor azt vagy teljes szívvel, vagy sehogyan.

Nemigen hallani törpéről, kinek nevében e nemzetség szerepel, ám megjegyzendő tény, hogy sokan hivatkoznak úgy Ötbánya elsődleges lakóira, mint a sziklafiak. Talán egy ősi, mára már rangját és hírét vesztett család lehetnek ők, még az Érkezés idejéből? Könnyen elképzelhető, hiszen a törpék általános leírása és e család sok közös vonással büszkélkedhet. Úgy tűnik ők azok, kik nem ragaszkodtak a szoros-szigorú szabályokhoz, s a névleg is elkülönülő közösség eszméjéhez. Sőt, talán ez a felfogás is csak később alakult ki, ahogy a kisebb családok különböző jellegzetességei fokozatosan testet öltöttek.

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 3.
Feljegyzések - törpe családnevek

Görgetegfik: E család tagjainak meglehetősen mély, öblös hangja, és gyakorta meglepetésekkel szolgáló viselkedése kétséget sem hagy hovatartozásuk felől.

Ha valami felkelti a figyelmüket, akkor viszi őket a lendület. Lelkesedésük sokakat képes megmozgatni, ám hamar kihúny, hacsak nincs oly' szerencséjük, hogy felváltva vonzza őket ugyanaz a dolog - így mikor az egyikük ráunna, a másik magával sodorhatja őt, s újból szívvel-lélekkel dolgozhatnak az éppen aktuális feladaton.

Az e nemzetséghez tartozók nyugodtak, néha talán még lomhának is tűnhetnek a külső megfigyelő számára, ám egyetlen rosszkor elejtett szó, és haragjuk, akár a hegyomlás: pár - szinte észrevétlen - remegést követően váratlanul, s elsöprő erővel érkezik. Ellenállni nem lehet neki, ám aki ügyes, finoman elterelheti magáról a figyelmet, s így a Görgetegfi dühe valami (rossz esetben valaki) más felé irányul, s azt temeti maga alá.

Gyakorta előfordul, hogy akkor is megemelik a hangjukat, mikor nincs mögötte indulat. Szeretik a tréfát, de vigyázz, kockázatos rajtuk élcelődni - sosem tudhatod, hogy a hirtelen hangerő dühük, vagy épp jókedvük jele-e.

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 4.
Feljegyzések - törpe családnevek

Pengőérc: E család szertelen, szószátyár ifjai szeretnek a gondtalan gazdag szerepében tetszelegni. Élvezik, és ha kell, változatos módon "harcolják" ki maguknak a figyelmet. A Pengőérc-leányok kacagása és bájos vilsekedése nem egy férfi szívét törték össze, csak hogy újból összeforraszthassák azt egy kedves mosollyal.  Akárcsak öregjeik, egy jó társaságban, habzó mohaser mellett beszélgetve hajlamosak a túlzásokra, de alapjában véve jóindulatú, s nem szándékoltan-füllentő nemzetség. Bár viselkedésük alapján kételyek merülhetnek fel megbízhatóságukkal, szakértelmükkel kapcsolatban, meglepő módon kivételes tehetségük van az értékek területén, s mondhatni éles szemük… nem egy becsüs, vagy Mithrill Bankban dolgozó kerül ki közülük.

Az egyik legvígkedélyűbb család annak ellenére, hogy míg mások javait igen, addig sajátjukat nem tudják igazán jövedelmező módon kezelni, s hiába szeretnének rangot szerezni maguknak, képtelenek kiemelkedni az átlagnál kicsit jómódúbb rétegből.

Tagjaik akaratlanul is keresik a Görgetegfik társaságát, hiszen azok lelkesedésénél és harsány nevetésénél keresve sem találnának kellemesebb visszajelzést bohó történeteikre.

Ha egy törpe hivalkodón fitogtatja vagyonát, vagy éppen szokatlanul vonzódik a fényes díszekhez, akkor sejthető, hogy ereiben mértéktől függően több-kevesebb pengőérc-vér csörgedez.

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 5.
Feljegyzések - törpe családnevek

Barlangbúvó: Törpe mércével mérten visszahúzódó és időnként bizonytalan, mértéktartó család. Jómódúak, hiszen nem igen szórják a pénzt, és ellentétben a Pengőércekkel- kikkel viszonylag közeli rokonságban állnak - , ők nem csak más aranyaihoz értenek.  Csak kivételes alkalmakkor isznak vagy mulatoznak úgy igazán. (A rossz nyelvek szerint persze egyikük sem tudja megmondani, mi számít kivételesnek, hiszen szokatlan életszemléletükből adódóan mindenben megtalálják a különlegességet - így az alkalmat is az ünneplésre.)

Minden törpe családdal jó viszonyt ápolnak -amíg azok kellően távol maradnak tőlük. Magyarázatként álljon itt, hogy nem szeretik a gyors változásokat, és egy más temperamentumú rokon látogatása sajnos már ezek közé tartozik.

A Görgetegfik viselkedését különösen rosszallják, hiszen a Barlangbúvók, ha lehet, elég időt szánnak a mindannyiuk számára legmegfelelőbb döntés meghozatalára, így nehezen birkóznak meg a nagyhangú és kiszámíthatatlan nemzetséggel.

A családok közül még a könnyen alkalmazkodó Szikladalokkal boldogulnak legjobban.

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 6.
Feljegyzések - törpe családnevek

Szikladal: Az eddig említett családok közül ők a legkiegyensúlyozottabbak. Nyugodtak, ám ellentétben a Görgetegfikkel, gyorsan - és általában ésszerűen - reagálnak, ha egy váratlan helyzetben erre van szükség.

Ha ivászatról, mulatozásról van szó, alig maradnak el a Pengőércektől, csakhogy ők a csendes megfontoltság idejéről sem feledkeznek meg. 

A szikladalok - akárcsak a törpék közül sokan -, értenek a fegyverek forgatásához és elkészítéséhez is, ennek ellenére e család egyes tagjai jóval nagyobb hangsúlyt fektetnek az ész és a gondolatok fejlesztésére, semmint a harci fortélyok elsajátítására. Sok írnok, jegyző akad közöttük, hiszen jó a memóriájuk, s könnyedén felidéznek akár szó szerint is egy-egy nem túl hosszú, egyszerűbb beszélgetést.

Ezen kívül nem egy gondolkodót, bölcselkedőt adtak már Ötbányának - bár gondolataik nagy része elveszett, azért a remény még nincs veszve: a család régi tárgyai közül ki tudja, mikor kerül elő egy-egy füzet vagy eleddig észrevétlen jegyzet.

A feljegyzések egy alkalmi dalnokot is megemlítenek (bár e mesterség nem túl gyakori a törpéknél) Szikladal Telin néven, kit Aquillorn Acéltövisei a klán Bronztölgyeként tisztelnek.

Caragan Mester, a Törpe Légiók és Bajtársaik klán Kovácsa is e család nevét viseli. Míves pengéiért, keményreedzett, megbízható vértjeiért igen nagy megbecsülésnek örvend az Alvárosiak körében. Persze lehet, elfogult vagyok… de ki ne lenne az, kettő olyan -halálosan csodaszép penge - után, mit tőle kapott?!

 

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 7.
Feljegyzések - törpe családnevek

Kőkajtár: Különös, szépcsengésű szó ez, a család tagjai méltán lehetnek büszkék rá. Eredetileg afféle gúnynév lehetett, melyet hőn szeretett foglalkozásuknak köszönhettek, s talán egy tréfásabb kedvű Pengőérc aggathatott rájuk. Habár a szavak formálása, velük történő játék inkább vall a Szikladalokra. Az mindenesetre bizonyos, hogy az érckutató, kő után kajtató kifejezésekből ered.

Kiváncsiak, csendes de jószándékú nemzetség ők. Sokáig elmennének egy-egy kalandosabb titok felderítésének érdekében, ám minden balgaságra azért ők sem kaphatóak. Szerencsére még mielőtt életveszélyes tettekre vetemednének, megtorpanásra készteti őket a Barlangbúvókkal közös megfontoltság. Habár a két család között fellelhető a rokoni kapcsolat, ez szerencsére nem annyira szoros, hogy viszafogja őket egy kellemes borozgatástól, vagy akár a mohaser élvezetétől.

A Kőkajtárok más jellemzőjükben is különböznek fenti rokonaiktól: szeretik, és vágyják az elismerést, miképp a Pengőércek is, de ők tényleges érdemeikkel óhajtják kivívni azt, s általában nem rugaszkodnak túl messze a valságtól. Emmellett, ellentétben a Barlangbúvókkal, ők nem vonulnak félre a társaságból, szívesen vesznek részt törpét próbáló feladatokban. Még ha nem sikerül teljesíteniük, akkor is, büszkén húzzák ki magukat, amiért megpróbálták, s újabb tapasztalatra tettek szert.

A kíváncsiság, és a kutatás, az új megismerése iránti vágy minden leszármazottukra igaz, habár a név előtagja idővel több különböző változattal bővült, választott szakma szerint, de a Kajtár, továbbra is sokhelyütt szerepel.

Egy élcelődő kedvében lévő író szerint egy Pengőérccel való frigy következtében meglehetősen zsugori, vagyonhajhász, Pénzkajtár névvel is illethető gyermek születik. Ha volt is erre példa valaha, a gyermek értelemszerűen nem ezt a nevet kapta.

~~~oOo~~~

Egy "ébenfehérbőrű" tollából 8.
Feljegyzések - törpe családnevek

Csellengő (/Csenengő): E család tagjai kétes jellemű törpök hírében álltak. A hölgyek becsülete vitán felül állt; az uraké (értelemszerűen más formában) azonban már könnyebben megkérdőjelezhető.

A Csellengők ősei víg kedélyű vándorok, egyszerű tekergők voltak. Később úgy hírlik, letelepedtek, s gyanúsan jólműködő fogadót üzemeltettek - hogy honnan szerezték hozzá a pénzt, a múlt jótékony ködébe vész. Emellett rohamosan nüvekvő forgalma is pletykára adott okot: egyesek szerint csak nőtagjaik Pengőrcekével vetekedő bájainak volt köszönhető, hogy oly' sok visszatérő vendégre, - s nem kis vagyonra- tettek szert Talán még a panaszosokat is egy-egy kedvesebb mosoly, libbenő szoknya térítette el szándékuktól, hogy a meglehetősen drága árak s a kiszolgálás közötti eltérésnek hírét vigyék.

Akárhogy is, a fogadó híre idővel feledésbe merült, miképp e család neve is. Pontosabban fogalmazva, a hírhedt Csenengő név - mit vélhetően a károsultak akasztották rájuk puszta hálából-, ma már keveseknek jelent többet egy kis vidám, ritmusos becézésnél.

Azonban, fontosnak tartom felhívni rá a figyelmet, miszerint vándorlásukkal egyidőben meglehetősen sok szitok érte a rossz kocka-, esetleg lapjárást. Gyanítom, később, a fogadó cégérében sem véletlenül szerepelt a kártya... nem árt hát vigyázni a szerencsejátékokkal.

Magmapír: ez a családnév nem saját ötlet volt, csupán egy TK2-es klán családneve, ami nagyon tetszett. Szerzői jogok őket illetik, illetve nem tudom. Lévén nem ismerem a usert, így elkérni sem tudom a nevet tőlük. Szükség esetén elfelejthető családnév, vagy pedig bővíthető.