Tárnák sötét rejtekén,
eddig békesség várt.
De büszke bércek mélyén,
ma fellobbant a láng.

Törpe szívben mithrillérc,
szilárdsága kiált.
Becsület vagy elsővér,
ezek várnak ránk!

Sötételf az ellenfél,
fegyvere a halál.
Szeme izzó tűzben ég,
pengéje villám.

Szyl haragja utolért!
Gramor kiállt, s talált.
Nem könyörög, nem kér,
elveszi a kardját.

Becsület és elsővér,
nem történt ma csúfság.
Tárnák sötét mélyén,
elaludt a láng

Óda az Építőkhöz

Oh, ti munkások, kiknek hátán szent veríték csorog,
s  nadrágjuk  után már az enyészet kuncsorog.
Kérges kezeitek számtalan követ megfogott,
s haszna volt-e? Hát persze, nyomán most ékszerész ragyog.

Aligarok nemes háza, bányák vigyázzák sarjaid,
Duvar mester kalapácsa, bontja barlangjaid.
Drengar, öreg csont is kiveszi a részét, sok telet megért Ő is, de még nem reszketnek kezei.

Gotrek, Harald mily szorgalmas törpék Ők, mint
nyüzsgő hangyák, rakták is serényen a falat.
Petender és Kopott Fed, sem maradtak szégyenben,
Suttyomban azért a mohasert is itták szépen.

A vén Ogg csákánya is hasított a sziklában, fogatlan
vigyorral küldte el Tigrist melegebb égtájra.
Nem is való most könnyelmű ivászatra menni,
erről Skylla néni korbácsa is tudott tenni.

Felépült hát végre, akárki meglássa, ékszerész ragyog
már a Légiós tárnában. Sokadik emelet,
nem is számoljuk, gyártsuk hát az ékkövet, és dicsérjük az építőket, ámen.