Mohaser fesztivál-Sereshordó-szónok verseny 2.rész

Stragarh

[Borban az igazság-Eredményhirdetés]

*Szerencsére őt elkerülte a másnaposság.Csak valami enyhe zúgás volt tarajos fejében.
De azt is hamar kiűzte a jó kis északi hideg.
Ruházata ugyanaz,mint tegnap.Bunda védte a hidegtől,egy egyszerű ing,nadrág,és bakancsok.
Oldalán most is ott lógott a vadászkése.
Csak most egy kis festék is volt az arcán.Egy vörös csík a homlokától indulva,át a szemén és az állcsúcsán végződve.
Kissé morcos.Sejti,hogy elég pocsék volt tegnap.De hát még fiatal,tapasztalatlan.Majd fejlődik.Talán egy nap eléri az apja szintjét is.Vagy talán fölé is kerekedik.
De most itt van még.Várja,végül is mit kap.
Pénzjutalom nem izgatja.Neki aztán nem kell a pénz.
De a sör,ráadásul a hires-nevezetes mohasör!Na erre már megvidámodik!Hangot is ad örömének.*
-VOOOUUUUU!!!
*Hallatja a Jégfarkasok jellegzetes,farkasvonyítást utánzo csatakiáltását.Boldog vigyor terül szét szakállas képén.
Ezért megérte neki!*

Larry O Kerry

Az ünnepi eseményre való tekintettel az albioni különös gonddal készült fel. Az új rend ruha és a borotválkozás még csak hagyján volna, de a Mohasör tiszteletére még vörög loboncát is kezelésbe vette, fésűvel, tíz ujjal, legvégső esetben ollóval. Aztán kurtított kissé a végeredményen, s most vállig érő, egy sötétzöld szalaggal összekötött üstökkel érkezik. Zöld színű nadrágja is, ropogós inge törtfehér, új mellénye mohazöld. Magától értetődő természetességgel hagyta az ajtó környékén kopottas utazóköpönyegét és folt hátán folt tarisznyáját, s ezúttal - kivételes alkalom - vadásztőrétől is megvált. Két dolgot hozott csak magával, az egyik egy öreg, de kiváló állapotban leledző lant, a másik egy hosszúkás, vászonba csomagolt valami. Ez utóbbit jobb vállán szíjjal átvetve hozza, s ha meg akarják vizsgálni, készségesen átadja vizsgálatra. Hosszú, keskeny kilenchúros hangszer van benne, húrjai között pengetővel.
- Aeria Gloris!
Köszön mosolygós arccal, és keres egy illetékesnek tűnő személyt.
- Lawrence O`Kerry volnék, vándorló kobzos, világcsavargó, úr és vagabund.
Hajol meg könnyedén, és folytatja.
- A hordószónokok megmérettetése miatt vagyok itt... és magam is próbát tennék, de csak egy-két korsónyi ihlet után.

Ironpugg Ogg

*Csapódik a konyhába vezető ajtó, ahogy a széles vállú öreg törpe kivágja azt. Hosszú ősz szakálla gondosan kifésülve, ugyanígy dús haja is. A mulatságra és a vállalt feladatra kényelmes öltözékbe, szinte új kantáros bányásznadrágba, és sötétkék vászoningbe bújt. Valahogy úgy érzi magát, mint egy csupasz csiga, de a kormos képű csak rábeszélte, hogy segítse ki fogadós asszonykát.*
*Egyenes derékkal, vállán egy jókora, már a konyhában csapra vert hordóval masírozik be, és a söntésen kívülre érve, mély dörmögő, parancsnokláshoz szokott hangján elbődül.*
- Kinek üres a kupája? Emelje fel, had töltsem meg! *aztán már lesi is, hol emelkedik a levegőbe a legközelebbi kupa, hogy terhével odamasírozva kiszolgálja a Mithrill Ház vendégét.*
*Aztán megüti a fülét egy érkező versenyző (Larry O Kerry) hangja, aki nemhogy sörrel, de még kupával sem rendelkezik.*
- Szyl hozott a Mithrill Házban! Ragadj meg egy korsót, vagy kettőt is, aztán állj csak ide, szomjan ne maradj. *bök fejével a pultra, ahol tiszta, még üres korsók árválkodnak. Az ő keze ugye teli van, egyikkel a hordót tartja, másikkal a csapot kezeli. Ha megvan a korsó, ki is csapolja neki a jussát, aztán vándorol tovább az asztalok között.*
- Itt a frissen csapolt Mohaser! Ez itt épp *pislant a hordó jelzésére* a nemes Khaaldar-ház főztje! Ki kér még belőle? *harsogja, és addig jár körbe-körbe, míg az egész hordót ki nem üríti.*

Larry O Kerry

Egyszerűen imádja az ilyen kedélyes és szívélyes helyzeteket. Lehet, hogy a törpék olykor mogorvák és maguknak valók, de ha ünneplésre adják a fejüket, ember legyen a talpán, aki lépést tud velük tartani! ~ Hát tegyünk egy próbát... vagy inkább sok próbát! ~ Veti fel a fejét elégedetten, és amúgy matrózosan - itt jegyezzük meg, sosem volt tengerész - szalutál Ogg irányába.
- Igen, igen, törp uram!
Szól lelkesen, és azonnal a pulthoz irányul. Ha lehetősége lenne rá, egyből két korsóval szerelné fel magát, de valamelyik kézben a lantot is tartania kell. Általában ez nem lenne probléma, de a lant vállszíja épp ma reggel adta meg magát Teremtőjének. Rém kellemetlen, de azért nem súlyos veszteség.
Szóval a Dalnok magához vesz egy korsót, és ezzel a lendülettel fel is sorakozik Ogg előtt. Néhány pillanattal később egy korsó mohaser szomjas tulajdonosa... egy bő perc múltán pedig egy üres korsó elégedett gazdája. ~ Nem hiába vagyok a Hordó Testvériségének a tagja... Ez még megy. ~ Állapítja meg csillogó szemekkel, ahogy letörli a sörhabot nemlétező bajszáról. Szerez magának még egy korsónyi seritalt, aztán kissé odébbvonul, hogy kiötölje, mit és hogyan fog mondani...

Larry O Kerry

Mint már említettük, Dalnokunk a második korsó mohaserrel félrevonult, és a drága nedű kortyolgatása közben heveny ötletelésbe kezdett. Teszi ezt kívülről bolondosnak tűnő félhangos dünnyögéssel és néha bizony dallamtalan dúdolással. Ez bármely más személy esetén súlyos elmebaj gyanúját keltené, de hát Larry bárd, és azok amúgy sem teljesen épelméjűek... Ő pedig - ne róják fel neki - így szokott dalt szerezni. Azaz... jobbára egy üveg bor társaságában, bezárkózva a saját szobájába. Most erre nincs lehetősége, marad tehát a rögtönzés, a találékonyság és a sör segítségül hívása.
Munkáját kizárólag csak akkor hagyja abba, amikor valamelyik versenyző feláll a hordóra, hogy előadja zengeményét. Ilyenkor mosolyog, megemeli kupáját a szónok irányába, és egy lendületes korttyal újból verselésbe merül.
Körülbelül két korsóval később elvigyorodik, és felveti fejét. Szemeiben a derű, a mámor és a lámpák fényei csillognak.
- Nagy baj lenne, ha kicsit átrendezném a hordó környékét?
Kérdi, s ha nemleges választ kap, a szónokok hordója mellé cipel egy asztalt, és lerak rá néhány korsó frissen csapolt mohasört. Végezetül magához veszi a lantját, és - az eddigi versenyzőkkel ellentétben - leül a hordóra. Jobb combján megtámasztja a lantot, ellenőrzi még egyszer a húrokat, és baljába vesz egy korsó sert.
- Akkor hát következzék az én dalom! Zengemény minden sörimádó, minden törpe és ember, elf és gnóm, vagyis minden cimbora számára.
Megköszörüli a torkát, és jobbjával a húrok közé csap. Bal kezével csak tessék-lássék fogja le a húrokat, inkább arra ügyel, ne öntse ki a sört.
- Szesztina a mohasörhöz!

"Hallgass meg, testvérem, imhol egy legenda:
Mely kísért, mióta csak kezdet a kezdet,
Képzeletnek határán zavaros álom
És befejezetlen kérdés, örök kóbor,
Tápláló anyja a tánc, a dal, a móka:
Hogyan, mikor, miből és miért lett a sör?

Melyik istenek gondolhatták ki a sört,
Teremtve ezzel egy folyékony legendát?
Mókából született, vagy ebből a móka
Vég-e, körközép vagy éppen hogy a kezdet,
Világnak kacaja, ereiben kóbor,
Sziklákat mozdító, fel-felhabzó álom?

Halld, mely elemekből jött létre ez álom,
Hogy lesz vízből, mohából s fenyőmagból sör,
Mert összefőzte mind az egyszeri kóbor,
Ízesítve szilaj gyémántokkal, hősi, legendás
Fegyverekkel. Ide egyet! Fényes kezdet.
Ékszernek indult, ma szertartás és móka.

Tiszteljük az ősöket! A vért, s a mókát,
Mit ránk hagytak atyáink, derűs kóborok.
Éljünk gyümölcsükkel, nem felejtve: Kezdet
Nincs anélkül, hogy kezünkben ne legyen sör.
Legyen bár hősi dal, esküvő, legenda...
Így kell lennie. Hé! Ezt a kört én állom!

Kapj el egy pincért nekem, ne legyen kóbor!
Fogytán az ihlet, körbejár tréfa, móka...
Ebben moha is van?! Hukk!... Hű, nem legenda?
Ne... szédíts, pajtás! Hadd legyen könnyű álmom,
S tiéd is, áztassa csak szakállunk a sör!!
Elvétettem a számlálást. Ez vég? Kezdet?

Ha ez a vég, mondd, hová... hukk! ...lett a kezdet?
Elszállt előttem a kandalló, a kóbor...
Vádlón néz az utolsó korsó mohasör.
Velem... rajtam nevettek?! Én vagyok móka?
A manóba! Ma... hukk!... fájni fog az álom.
Erről miért is nem szól hősi... legenda...

Érdekes egy legenda, itt-ott kicsit kóbor...
Mondom, a kezdet és a vég mindig nagy móka.
Furcsa álom, de, tudod mit? Jól jönne egy gyógy-sör."

Ahogy a dal halad, az egyes versszakok között Larry fél kézzel lantozik, másik kezét a sörök elfogyasztására használja. A hat versszak alatt sikeresen betermel magába négy korsó sört, így a csuklások is egészen életszerűnek hatnak. A háromsoros végén pedig - immáron korsó nélkül - egy meglepően jól sikerült borulást produkál, melynek során leszédül a hordóról, és kissé bevágja a fejét. ~ Au! ~ Kommentálja a találkozást a padlóval, amely erősebb lett, mint amire számított. De azért rögvest feltápászkodik, és sajgó - meg talán csöppet szédülő - fejjel hajol meg a fogadó négy sarka felé. Ezek után daliásan visszaballag korábbi asztalához, és lerogy a székére.
- És bizony jól esne egy gyógy-sör...

Revendir Herzeleid

{Eredményhirdetés után, Hordószónok versenyen Bírói asztalnál}

*Revendir lassan kinyújtózik a plafon felé, majd a mozdulat visszacsatolásaképp megvakarja tarkóját. Ujjai élénkítve dörzsölik meg röidre vágott haja alatt fejbőrét. Némi véráram tolul belé ismét. A benti meleg, nomeg némi kellemes szesz az asztalon - kézben - szájban már majdnem elálmosította. Eddig legalábbis feltűnően csendes volt s mintegy "fél-elf, aki itt sincs" szindrómában elfolydogált mellette a Mithrill Ház eseményfolyama. De szerencsére kezd megéledni, s az, hogy hajat tapintott fején, nem pedig pikkelyeket ékes bizonyítéka annak, hogy nem változott sült hallá. Még ha reakcióidőben akörül mozgott is. A törpe hölgy kihirdeti az eredményeket, amik az iménti éjszakán jópár korsó serbe és órányi megbeszélésbe kerültek neki és Skyllának. A végeredménnyel remélhetőleg mindenki elégedett, aki tán mégse az most a klánvezér vendége lesz egy kör nedűre. Revendir megtapsol mindenkit, szerinte így illik - nem fogja zavartatni magát, ha a teremben egyedül az ő tenyerei mozdulnak ütemes csattogásra.
Kis pihenő alatt fojtott hangú, érdektelen csevegés következik, addig is szállingóznak a leendő szónokok, s a pultnál valamennyien folyékony erőt öntenek magukba. Végül pedig sorjában meg is kezdik. Revendir hátradől helyén s figyelmét a beszélőknek adja. Meglepetésére hölgyek is hamar átveszik a szót a nedű dicsőítésében. A fél-elf férfi derűsen mosolyog, majd ahogy a szónoklatokat hallgatva ő is gyakrabban emelgeti szájához korsóját egészen konstans vigyorgásba vált át. Lelkesen tapsol valamennyi szónok után, Konnidasz váratlan dicséretére maga is kupán emel a férfi felé. Noha Revendir sosem kérkedett sziklaöbli katonai anekdotáival.. vagy ha mégis, annak egyedüli áldozata Skylla lehetett. Azért vigyorogva körbefordul s mindenki egészségére lehajtja az utolsó kortyot. Álmossága valóban elmúlt, jókedve pedig elvánszorgott hangulatának sötét rejtekéből s most pulikutyaként megrázva magát máris ugrándozik és örömködik.. gyakorlatilag minden élményen. Revendir gyorsabban csípett be, mint eddig bármikor.. de úgy tűnik nem ő viszi a pálmát. Egy Lawrence Kerry néven bemutatkozó alak egyedülálló módon ülős lantozásba fog, minek során tán az nagyobb látványosság, ahogy bedönti ama jelentős mennyiségű szeszt. Revendir ámulva pislog rá a kidőlésénél azért megszívja fogát ~ Ojjojvéé.. szegény flótás.. ~ kuncog magában, mert már eme puffanást is viccesnek találja. Kupán emel Larry asztala felé, majd Skylláékkal elmerengenek az eddigi szónoklatok kielemzésében. Revendir kissé kacifántosan és sokáig gondolkodva a betűk kinézetén, de csak sikerül férfiasan rekedten vihogva lebiggyesztenie 3 plusz 1 nevet a cetlire. Olyan büszkén nyújtja át Rebahnak és Skyllának, mintha Élete Regénye volna az. Jelentőségteljesen bólint is rá, sőt ama elszánt ötlete támad, hogy elgyalogol a pultig és hoz némi pótló itókát. De ez még csak naiv kis gondolatkezdemény..*


Skylla

{Eredményhirdetés után, Hordószónok versenyen Bírói asztalnál}

Ejh..valakinek itt ma józannak is kell maradnia! Skylla beletörődve pillant kedves bírótársára, aki bizony igen komolyan vette eme fesztivál célját, vagyis szorgalmasan áldozott a mohaser oltárán.
Néha aggódva pillant Rebahra is, mert a leányzó se rest belenyalni a korsóba, de talán Ő nem viszi túlzásba, mint a Vándorok vezére. De végül is, miért is ne? Hisz épp ezért vannak ma itt, hogy tisztelegjenek "Moha tábornok" előtt mint ahogy az a Konnidasz emlegette így ezt a folyékony törpeálmot, akiről azt gondolta, a zárak olajozásán kívül mit sem ért.
Ám előtte meglepetések sora jött el, Skylla bizony rég érezte magát ilyen felszabadultnak, és önkéntelenül is követte Revendir példáját; nyakalta is a sert rendesen, bár mennyiségben nem múlhatta felül bírótársát.
Szőke, légies kislány libben ki a terem közepére, és nem átall tapasztalt serivókat megszégyeníteni, hisz elsőként vállalkozik a cseppet sem könnyű dologra. Elsőnek lenni hálátlan feladat. Hálátlan, mert árgus szemmel figyeli Őt még a kisegér is a lyukból, hogy szívtelenül feljegyezze minden apró botlását. De Anatia hangja zsongít, emlékeket idéz fel és megigéz mindenkit...Skyllát és a jelek szerint Rebaht is. A sötételf piros szemei búcsúzóul végigsimítják a távozó lánykát, hogy rögtön egy huncut tekintetű, pimasz elfleányzót vegyen szemügyre, aki nem átall szemtelenül fityiszt mutatni a vendégseregnek...szavaiból csak úgy áramlik a szenvedély és az életszeretet. Hát hol vannak a férfiak? Sunyítanak az asztal mögött? Senki nem mer fellépni az igazmondó hordóra?
Skylla gúnyosan tekint végig a Mithrill házban nyüzsgő teremtés koronáin...Valóban, az eredményhirdetés talán jól is jött most. Egyedüli bánata talán csak az, hogy az első nap versenye elmaradt...hát nincs, csak egy törp van Corvuson, aki elhitte magáról, hogy képes megállítani egy sörrel teli hordót? Hát milyen világot élünk...*húzódott kesernyés mosolyra a nő szája, de az legalább vigasztalta, hogy bírótársai remekül érzik magulat. Talán illene neki is csatlakozni hozzájuk...talán még elfér abba a kis pocakba egy-két korsó serecske.
*Vigyorogva megtapsol minden helyezettet, és résztvevőt, és fura módon a fenyegető tekintetű Stragarh örül tán a legjobban a szerény kis nyereményének. Az amazon mintha nem lenne felhőtlenül boldog a jól megérdemelt díjával...Pedig Tathra mennyit dolgozott velük?! Ráadásul a piciny söröskupák gazdátlanul hevernek a láda alján, lévén nem hirdettetett győztes az első napon. Na de a miniatűr sereshordók csak odakerülnek talán a jogos tulajdonosukhoz?!
De íme..ismét egy nőstény...aki bizonyította bátorságát és rátermettségét a tegnapi napon, de a kis telhetetlen...hát nem ma is odatolakszik a figyelem központjába? Skylla lelkesen integet a leányzónak, és néha önkéntelenül is füttyent egyet, megrázva Revendir ruhaújját is eközben.*
-Az Én tanítványom!-*Suttogja büszkén, hogy Ylene ne hallja.*
Konnidasz pedig...Skylla már-már jóindulatúan pislog meglepetten a derék lakatosmester előadásán, és a végére Ő maga is filozofikus hangulatba kerüljön, és elmereng magában néhány dolgon, óvatosan pillantva a félelfre.
És ez a Draque gyerek...Skylla lelkében ismeretlen fájdalom villan át...szívéhez szól ez a fiú minden egyes szava. Szemében gyanús fény csillan szónoklata végén, csendben emeli felé kupáját, és úgy iszik az egészségére...Már azt hitte vége, és kénytelen lesz egész éjszaka mélabúsan iddogálni. Szerencsére víg dalnok tör be a Mithrill ház kapuján, és csak a lant pántja szakadt el, s nem a szónok hangja...szerencsére.
Nevetve tapsol a nő, majd Larry borulása végén kiált egy nagyot.*
-Sert, gyorsan Neki!
Zsibong a fogadó, mint a sötételf elméje belül, maga sem tudja már, ki volt ma itt a legjobb, legérdemesebb. Még szerencse, hogy nem egyedül kell döntenie, visszafordul hát nevetve Revendirék felé.*
-Nos, vessük össze hát...-*Bólint Rebah felé, és hevenyészett írással kaparja le egy szalvétára favoritjait, hogy meglássák, ki volt ma este a sereshordó királya.*

Larry O Kerry

["Szónoklat" után, de eredményhirdetés előtt]

Mint már elmondtuk, az előadása után aránylag daliásan vonul vissza a helyére. Lerogyva azonban átadja magát a masszív szédülésnek. Egy ideig azzal szórakozik, hogy megszámolja, hány személyt is lát a környezetében, aztán a kapott eredményt elosztja hárommal. Ezt néhányszor megismétli, s a végén három különféle eredményt kap. ~ Ez... csöppet... erős...? ~ Gondolkodik igen lassan. Végülis, most már ráér. A kapott korsó sört megemeli Skylla felé, aztán kortyol belőle. Lehet, ennie kellene végre valamit... ~ Mintha lett volna valami cipó és sajt a postakocsiban. De az olyan régen volt már. ~ Folytatja a megkezdett gondolatsort, és leteszi a korsót. Ha már mindenki egymással van elfoglalva, igazán ideje van egy kis lantozásnak. Megvizsgálja öreg hangszerét, hogy a félig betervezett esés nem okozott-e benne valami kárt... Mivel úgy találja, minden a legnagyobb rendben van.
- Lássuk, mivel is állunk szemben...
Dörmögi szinte csak magának, és a húrok közé csap. Ezúttal már mindkét kezével a lantra figyel, így a dallamok kiforrottabbak, lendületesebbek és bonyolultabbak. Itt-ott mintha elvétené a dallamot, de valahogy mindig sikerül úgy korrigálnia a hibát, és valami teljesen másba átvezetni a zenét. Mindeközben igyekszik halkan maradni, mert hát nem akarja rákényszeríteni a tudását senkire...
Szóval ellantozgat magának, várja az eredményhirdetést.

Rotszakallu Rebah

{Eredményhirdetés után, Hordószónok versenyen Bírói asztalnál}

*Bármennyire is szeretné, de mégsem kortyolhat annyi mohasert, mint szeretne, hiszen ki látott már részeg törpe leányt? Amíg bírótársai szépen nyakalták az itókát, addig ő csak meg-megkóstolta az elé rakott kupában a finoman habzó italt, és szorgalmasan firkált egy kölcsönkért irónnal egy papírlapra. Asztaltársaival ellentétben Ő teljesen más szempontok alapján ítélte meg e bátor szónokokat, még ha bizony néha el is érzékenyült közben, nem felejtette el, mi is e verseny célja.
Ylene jó lány, és bár az általuk nem kedvelt nációt képviselik, ám kiérdemelten viseli mégis a Légiók jelvényét, mint a vele szemben ülő Skylla, aki nélkül ez a klán sem lenne az, ami. Nem talál semmi kifogást a mondandójában, ám több szó is eshetne benne a mohaserről...bizony.
Konnidasz fecsegése annál jobban tetszik neki, és ami Draque-t illeti, megértően csillan fel a szeme szomorkás szónoklata végén.
Közben csak irkál a lapra, és valamire vár. Egy törpére vár, hogy a hordóra pattanjon végre, és elmondja azt, hogy mit jelent NEKIK a mohaser. De semmi...szégyen gyalázat. Hát csak issza a törpe ezt az italt? Nem becézi, nem vált ki belőle semmilyen gondolatot? Rebah mélységesen szomorú, de azért szerencsére az utolsó vállalkozó kellően jókedvű ahhoz, hogy mosolyt csaljon a törpelány kedves arcára.
Maga is int a végén Skylla felkiáltására, hogy szolgálják csak ki a derék lantost, ami csak belefér, és csapjon a húrok közé, töltse be a Mithrill házat a zene.
Majd mikor Larry távoztával a hordóra már senki sem merészkedik fel, Rebah átveszi Revendirtől és Skyllától a szavazatokat, és összeveti azt a magáéval. Számol, oszt-szoroz, majd kiböki asztaltársainak.*
-Húha, azt hiszem lesz egy kis gond.-*Tördeli kezeit, majd rápillant az asztalon nyugvó ládikára, és furcsa mosoly jelenik meg az arcán.*
-Egy kicsit még várjunk azzal az eredményhirdetéssel, előtte van még egy kis elintézni való kis ügyecske.-*Közölte, majd odahívta magához a pultnál ácsorgó Gregoryt, hogy a fülébe sugjon Neki valamit. A törpe bólintott, majd kinyitotta a ládikát, amiből kivett két kupát, gyorsan a kabátja alá dugta, és elsietett vele.*
-Siess, kérlek, mond meg a műhelyben, hogy nagyon sürgős, MOST álljanak neki!-*Szólt a lány Gregory után, majd visszafordult Revendirékhez.*
-Kis türelmet, addig is szórakozzunk.-*Mosolygott talányosan.*

Gregory Thunder

*Naná hogy akkor van rá szükség, mikor a legjobban érzi magát! Gregory szenvedő képpel támolyog oda Rebah kisasszony asztalához, hogy meghallgassa az utászt. Kicsit billegve dugja oda a fülét, mivel a jelek szerint a lány csak neki szánta a mondandóját, majd mikor végighallgatta megvakarta a fejét, de engedelmeskedett a kérésnek.
Felemelte a láda tetejét, és kivett, nem kettő, hanem három kupát, mert a jelek szerint Rebah kisasszonynak az a kis ser is megártott, hisz valamit elszámolt, úgy ám! Ha a lány szólna érne, Ő biza megmagyarázná a dolgot, de meg ám!
Szépen a kabátja belső zsebeibe csúsztatta a súlyos díjakat, és kis biccentéssel elszaladt, mert sürgős volt a dolog, halaszthatatlan.*
-Ne aggódjon kisasszony, gondom lesz rá.-*Dünnyögte még búcsúzóul.


Revendir Herzeleid

{Eredményhirdetés után, Hordószónok versenyen Bírói asztalnál}

*Revendir tökéletes átéléssel személyesíti meg egyszemélyben a becsípett fél-elfek mintapéldányát és a hangulatot élvező mulató nép attitűdjét. Kellemes, letörölhetetlen mosollyal még mindig arra készül, hogy elcsattogjon a pultig és kérjen valamit. Valamit.. Áldást Corvusra, szivárványszoknyát a törpe nőkre, hóesést a sötételfekre, szépet a jóra.. vagy csak egyszerűen két kupa.. valamit. És újra a gondolatsor elején tart. Tart, tart, mígnem Rebah különös hangsúlya üti meg hegyes fülét. Máris fordul - kileng, majd kihúzza magát - s áthajol az asztalon hogy ráfókuszáljon a végleges eredményekre.*
- Kis gooond..? Mégis micso.. áááhh.. láttohom már... hmmmm..
*fűzi hozzá kommentárját s megcsóválja fejét. Ez tényleg gond. Ám szerencsére megmentik a magvas gondolatok megosztásától, miket is eme probléma megoldására tenne, s a törpék egymás közt máris intézkednek a dologról. Revendir dolga-hagyottan ücsörög tovább. Ha zene kélne tán táncolhatnékja támadna.. kizárásos alapon pedig Skyllát érné eme áldás. A férfi eme gondolattal fejében rá is pillant a szintén kicsit beivott sötételf nőre. Szemei azt sugallják, mikor lesz itt végre valami..? Természetesen unalmas vagy türelmetlen felhang nélkül.*

Skylla

{Eredményhirdetés után, Hordószónok versenyen Bírói asztalnál}

*Jobb híján csak vigyorog, mikor Rebah közli velük a hírt, miszerint gond van. Mit is csinálhatna? Ő is odanyújtózkodik, megszemlélni a végeredményt, kicsit el is tátja a száját, sóhajt egyet, és vissza zuttyan a helyére. Szerencsére Rebah nem itta még el teljesen a sütnivalóját, és bár halkan suttog a szerencsétlen Gregory fülébe, Ő azért kivesz annyit hogy...na mindegy, jó ötlet, annyi szent, nézi elismerően a leleményes leányt.
Amíg várnak a csodára, addig Skylla megunva az üldögélést, magához veszi a kezdeményezést, és becélozza a pultot, kezében két, kiürült sereskorsóval. Teleönti azt az éppen arrajáró Ogg vállán nyugvó hordóból, és visszasétál a helyére, kissé bizonytalan, ám nem támolygó járással még.
-Remélem, nem bánod.-*Tolja Revendir elé a korsót, aki nyilván nem hallja a halk lantszót a zsivaj miatt, mert különben Skylla nem kerülné el a sorsát.*

Gregory Thunder

[A Légió tárnáiból lélekszakadva érkezve...]

*Izzadtan, csatakosan robban be a Mithrill ház ajtaján, jól láthatóan kabátja zsebét súlyosan húzza valami, amitől a törpe szeretne végre megszabadulni.
Lihegve támolyog oda a bírák asztalához, talán néhány fertályóra telhetett csak el távozása óta, de Ő örökkévalóságnak érezte, amíg elvégezte a rábízott feladatot.
Diadalmas vigyorral rakta le szépen sorban azokat a nehéz márványtalapzatra erősített kis sörös kupákat, amiket az első nap versenyének győzteseinek szántak. Külsejüket tekintve semmi változást nem tapasztalhatott volna rajta, aki látta is egyszer, a különbség kicsiny volt csak, de nagyon fontos.
Gregory dolgát végezetten igazította meg a kabátját, kivillantott egy foghíjas vigyort a bírákra, és már ott sem volt, hanem a sereshordók felé vette az irányt.*

Rotszakallu Rebah

[Hordószónoklat-Eredményhírdetés:)]

*Hálásan köszöni meg Gregory mentőakcióját, ami arra hivatott, hogy elkerüljék a kínos helyzetet, miszerint nem jut elég díj a nyerteseknek.
Szépen kirakja a frissen lerakott kiskorsók mellé a kicsiny talapzaton díszló hordócskákat is, és szépen elrendezi, és még utoljára végignézi azokat.

A kupák egyszerűbbek, de igen mutatósak a kékfüstös márvanylapra illesztve. Épp mintha gnómokra szabták volna, kiskorsó gyanánt. Minthrill pántok fogják alul és felül közre az egészen fára emlékeztető öntésű pohártestet, s a fül is Corvus legékesebb anyagából készült. Az ember ha közelről nézi, megesküdne, hogy igazi sör habzik a kupa szájánál, noha csak aprólékos anyagmunka imitálja a folyékony kenyér textúráját. Csakhogy hasonlítsanak valamelyest az előbb kiosztott szőlőfürtre, mindegyik díj kapott egy-egy pajzsalakú kőlapocskát a pocakjára, borostyánból, szodalitból és karneolból, melyen egy szépen mintázott mithrill M betű hírdeti, a Mohaser fesztivál emlékei ezek. Egyetlen változás eredeti állapotához képest, a talapzaton fénylő mithrill lapocska feliratában rejlett.

Vörösmárvány aljzaton díszelegnek az aprólékosan kidolgozott hordócskák. Úgy tűník, mintha igazi fadeszkákból eszkábálták volna össze a két, törpökölnyi díjat, csak épp az anyaga más. Mégis erezettnek tűník, s itt-ott még egy görcs is híven mutatja, hogy ez egy igazi sörös fahordó, noha egy valódin minden bizonnyal egy sem akad. A hordópántok mithrillből készültek, ahogy a parányi csapocskák is, melyek a három különböző kőből -borostyán, szodalit, karneol- készült hordólapból kukucskálva csábítják az őt nézegetőt arra, hogy a hordót megcsapolják. Talapzatukon szintén fénylő kis lapocska hirdette a díj nevét, és az M betű is ott díszlett elmaradhatatlanul.
-Akkor Én el is kezdeném, már eleget várt mindenki.-*Mosolygott a két fátyolos tekintetű bírótársra, látván, azok talán már nem lesznek képesek hosszú, összefüggő mondatra, ezért ismét magára vállalta a díjátadó szerepét.
Rebah felállt, kilépett az asztal mellé, majd hangosan tapsolni kezdett*
-Egy kis figyelmet kérek!-*Kiabált, ahogy csak bírt, majd ha már lecsendesedett végre a fogadó, elkezdi mondókáját, egy mély levegővétel után.*
-Eljött hát az utolsó nagy napja ennek a rendezvénynek, és most itt az idő, hogy ezen nap versenyének a győzteseit kihirdessük, és megjutalmazzuk.
Kezdjük hát a végéről, ami nem jelenti azt, hogy az is volt a legrosszabb. Távolról sem... nincs jobb, vagy rosszabb, csupán pillanatnyi érzelmek játszottak szerepet döntésünkben, amit meg kellett hoznunk.
-Ylene Karvi!-*Szólítja a sötételf szónokot, majd ha az odamegy hozzá, kiválaszt neki az asztalról egy miniatűr bronz korsót, amit eredetileg a hordógurító versenyre szántak. A talapzaton kicserélték a feliratot, amin nemes egyszerűséggel csak "Különdíj" volt odaírva.*
-Kérlek fogadd el nagyszerű szereplésed emlékére ezt az apróságot.-*Nyújtja át a díjat a lánynak Rebah, és ha amaz elveszi, már folytatja is.*-És természetesen dukál hozzá egy hordó ser is!-*Ugratta még, majd folytatta a ceremóniát.*

-Különdíjat kapott még, Draque en`vyerni, aki csak egy hajszállal maradt le a dobogóról, hiába volt Ő a kedves Nagyasszony személyes kedvence.-*Biccentett Skylla felé.*-Sajnos ez nem volt elég, de remélem, nem keseredik el nagyon.-*Mondta vigasztalóan a férfinak, ha az odamegy hozzá, majd neki is kiválaszt egy korsót, ami már ezüstből volt, "Különdíj" felirattal és átadja.*
-És ne felejtsem, maga egy hónapig a Mithrill ház vendége.-*Teszi még hozzá Rebah, a kezét nyújtva.*
-És most következzenek a dobogósok! A harmadik helyen dobbant be Admira Handler kisasszony! Kérem jöjjön bátran ide! Na ugye hogy érdemes volt elindulnia?-*Szól az elflánynak, és ha az már ott van, szépen megkapja az egyik piciny hordócskát, ami bronzból volt. Talapzatán a lapocska büszkén hirdeti, hogy a díj gazdája 3. helyezett lett a Mohaser fesztivál szónokversenyén.*
-Várjon, Öné még 10000 csengő arany, amit a maga által megnevezett klánnak utalunk majd el, és kérem élvezze két hónapig a Mithrill ház vendégszeretetét is.-*Gratulált Admirának, és már vette is elő az ezüsthordót, hogy szólítsa a gazdáját.*
-Konnidaszé az Ezüst Hordó díj!-*Kiáltotta Rebah, felemelve a kupát, hívogatva a lakatosmestert, aki felfedte az eddig rejtőző képességét, szónoki tehetségét.*
-Öné még 20000 arany, és három hónapig a Mithrill ház vendége, ez jár hozzá...Gratulálok!-*Adja át a díjat, ha eljön érte Konnidasz. Majd mosolyogva folytatta.*
-És a meglepetés következzék...úgy esett, hogy holtversenyben két első díjasunk lett. Bizonyára már sejtik, kik azok, de azért kérem, jöjjenek ide mindketten!
-Kedves Anatia, és Lawrence O Kerry Úr, vegyék át a jól megérdemelt jutalmukat!-*Tapsolt Rebah boldogan, majd ha azok oda értek hozzá, egy kis megjegyzést tesz nekik.*
-Kérem osztozzanak meg igazságosan e két kupán!-*Mutat az arany hordócskára, és az arany seres korsócskára.*
-Sajnos szerencse, a szerencsétlenségben, hogy elmaradt az első nap versenye, és a díjak a nyakunkon maradtak...de remélem, nem lesz sértő egyikükre nézve sem, ha valamelyikük ezzel távozik.-*Mutatott a kis korsóra.*-Nem láttuk előre, hogy ilyen szoros lesz a verseny.-*Mosolygott a törpelány, kérdőn nézve rájuk, buzdítva őket, hogy döntsenek a kupák sorsáról, vagyis hogy ki melyiket viszi haza. A felirat ugyanaz volt mindkettőn, csupán más alakzat volt a márványtalapzaton, de mindkettő ugyanolyan gyönyörű, és értékes volt a maga nemében.
Amíg a nyertesek megbeszélik, addig Rebah folytatja is a díjak felsorolását.*
-Továbbá megosztoznak az első helyre kiírt 60000 aranyon, és mindketten egy teljes évig a Mithrill ház vendégei lesznek, bármikor vetné ide Őket a sorsuk.-*Szusszantott megkönnyebbülten a lány a végén, és már csak az a kérdés, megegyezik Larry és Anatia a kupák sorsáról...*

Revendir Herzeleid

{Eredményhirdetés után, Hordószónok versenyen Bírói asztalnál}

*Így járt. Túl sokáig totojázott, s mire végre ráfókuszált volna a pultra, hogy alaposan letámadja és aztán rendel ott valamit.. a már felsorolt dolgok közül, addigra Skylla térült-fordult.. s többek közt kiszolgálta bíratársát. Revendir meghökken, nem gyakran hoz neki nő italt, legalábbis.. nem gyakran nah. Főleg, hogy neki volt szándéka az, de jobbnak látja, ha most nem kezd bele eme macsós fejtegetésbe.. talán majd a következő kört ő állja.. talán, ha még lábra bír állni.*
- Bááánnya kánnya..
*vigyorodik el s máris koccintásra emeli a frissen érkezett korsót. Ugyan nem gyakan látott kányát, de olyan szépen rímelt a kissé nyújtott, részeges akcentusú szavakra, hogy nem hagyhatta ki. Épp csak lecsúszik a korty torkán, mikor Rebah emelkedik szólásra s józanul, irigylésre méltón tagoltan és érthetően elmormogja a nyerteseket. Mert mindenki nyertes, ez nem vitás. A fél-elf férfinek is új az eredmény, hisz logikával már nem követte nyomon, végül kire érkezett a legtöbb voks, úgyhogy elégedetten örül minden elhangzó névnek. Revendir tapsol s vigyorogva bólogat minden asztalukhoz fáradó versenyzőnek. Igény - és nem - szerint kezet ráz és kezet is csókol, majd lassan elfogy korsójából a Skylla által szállított itóka s ő még inkább forgónak ítéli a fogadó belsejét. Még van benne annyi józanság, hogy egyetlen nagyon fontos következtetést levonjon, s magához intve (kissé sután, asztalra borulósan integetve) Skyllát elsuttogja neki a nagy-nagy észrevételt.*
- Nekemem.. hazamenni mármár nem. Itt tötö.. kéneal.. aludnom. *próbál ártatlan fejjel nézni s arra gondolni hogy a gonosz kicsi manók itatták le, nem is ő volt az, aki ivott jókedvéből. S közvetéen ezután arra is gondol reménykedve, hogy akad a Mithrill háznak fölös szobája ilyen esetekre..*

Larry O Kerry

[Az eredményhirdetés környékén]

Lassan-lassan hagyja, hogy elragadja a muzsikája, és onnantól kezdve akár egy közepesen reszketős kezű öregasszony is elemelhetné erszényét... Szerencsére ilyesmi eddig nem történt, és különben is, alapjában véve rengetné meg az albioni hitét a többi élőlényben, ha egy éltes matróna kirabolná. De eddig még szerencséje volt. Úgy tűnik, ő volt az utolsó versenyző, s verse után a bírák tanácskozásba, a vendégek és versenyzők pedig ötletszerű ünneplésbe és beszélgetésbe merültek. Vannak olyanok is, akik a bor és a sör áldásos hatásait demonstrálják, mások épp ezeket a hatásokat próbálják kipihenni.
Az általános jókedvet azonban új irányba tereli, amikor Rebah tapsolással és kiabálással felhívja magára a figyelmet, mivelhogy eredményt szeretnének hirdetni... A kocsma közönsége aránylag hamar elcsendesül, utolsóként épp Larry, akinek nem akarózott csak úgy egyik szemvillanásról a másikra abbahagyni a dalocskáját, ezért egy egyszerűen elhalkuló megoldással hagyja abba a zenélést. Leteszi a lantot, majd - kis gondolkodás után - épp csak kortyol egyet aktuális söréből, de aztán a korsót is az asztalra helyezi.
Az eredményhirdetés figyelemmel kíséri, és szívből megtapsol minden helyezettet. Rendkívül komoly és szellemes előadásokat halhatott ma, épp ezért meglepi, amikor a végén kihirdetik, hogy Anatiával holtversenyben első helyezést ért el. Pislog kettőt... aztán még egyet ráadásképpen, és feltápászkodik. Bár még mindenből másfelet lát, egyenesen mondhatni délcegen lépdel a bírák elé, s közben végig tapsol. No, nem magának, hanem a többi díjazottnak, és természetesen Anatiának.
Rebah újabb megjegyzését és magyarázatát egy hitetlenkedő félmosollyal hallgatja, aztán megjelenik ábrázatán a jól ismert fültől fülig érő vigyor.
- Nagyon szépen köszönöm! Köszönöm a díjazást, igazán örülök, hogy tetszett a kis versikém. Köszönöm továbbá a versenyzőtársaknak, hogy itt voltak, és hogy ilyen jók voltak itt. Végezetül, de nem utolsó sorban, köszönöm a Törpe Légióknak és Bajtársaiknak, hogy megrendezték ezt a kis vetélkedést!
Hajol meg mind a bírák, mind a közönség felé. Kevéssel később folytatja.
- Ha jól tudom, úgy volna lovagias, hogy felajánljam a választást Anatia kisasszonynak... És én ezt is fogom tenni. De azért, mert hát nem vagyok fénylő páncélos lovag, halkan és félre, de megjegyezném, hogy én... a hordócskát választanám. A hordót, mivel ez az egyik legerősebb összekötő kapocs a Légió és a távolrévi Nagy Kerek Hordó Testvérisége között.
Felnevet.
- Mindazonáltal a választást átengedem Anatia kisasszonynak!

Skylla

[Az eredményhirdetés közben-után a bírói asztalnál]

*No, azért egy fokkal azért józanabb volt mint a kedves bírótársa, bizonyítván ezt azzal is, hogy különösebb baleset nélkül navigált oda az asztalukhoz a két korsó serrel.*
~Pedig Én eddig nem is szerettem a sert...~*Csodálkozott módfelett a nő, de végül el is felejtette ezt a lényegtelen apróságot, mert Rebah tapsolt, a díjak az asztalon, vagyis csak egy dolog következhet ebből. Igyekszik értelmes képet vágni az ünnepélyes pillanathoz, és mellékesen rendkívül hálás, hogy Rebah megteszi nekik azt a szívességet, hogy kihirdeti a győzteseket. Revendir sincs a helyzet magaslatán, és valószínűleg el kel majd neki egy kis segítség, ha haza akar majd menni.
Az asztalhoz járuló szónokokkal Ő is kezet fog, Ylene hátát meg is paskolja, és csak az első helyezettek nyereményéhez van egy kis kommentja.*
-Ejh, Rebah! Ha már két nyertesünk van, akkor úgy illik, hogy mindegyik kapja meg a beígért jutalmat!-*Véleményezi, mert egyvalamit nagyon gyűlöl; a kicsinyességet. Remélhetőleg a Rőtszakállúak sarja is egyetért vele, és miért ne tenné?
Közben azért szóvá teszi Revendirnek az észrevételét.*
-Hé, nem azt mondtad, hogy ha becsiccsentesz, folyékonyan beszélsz valami ork ak-akcentust, vagy mit?-*Akadozott már neki is a nyelve, de igyekezett a maradék méltóságával azért kihúzni magát. Piros íriszei is inkább mélyvörösbe játszottak már, ahogy próbált szemkontaktust kialakítani a totál kész bírótárssal, aki valamilyen fura kézmozdulattal hívta magához közelebb.*
-Jah...úgy gondolod?-*Tűnődött közelebb hajolva, és törte a fejét a Revendir által felvetett problémán...majd felvillanyozva kapta fel a fejét.*
-Hát persze! Vannak szobáink...asszem...még üres is akad. Segítek, ne aggódj!-*Vihogott Skylla, és szinte barátian megveregette a leborult férfi vállát.*-Na majd szólj, ha...ha már álmos vagy.-*Motyogta, körülötte minden szép és jó volt, zsibongott a fogadó, Rebah még valamit magyarázott a két győztesnek, amit már végképp nem értett, hanem csak fogta a kiürült kupáját, és jobb híján kábán vigyorgott, bólogatott.*

________________________________________
Draque en`vyerni

*Teljesen belemerült az elmúlt fertályórák történéseiben, agya már közel sem vot olyan tompa, a tea teljesen átmosta, ami talán jobb is, hisz ki tudja mit tett volna, ha mégjobban berúg, tán anyja után rohan, hogy képébe vágja véleményét, de ezúttal sokkal nyersebben. Jobb, hogy maradt és kijózanodott. Kábulatából nevének hallatán ébred fel, zavartan tekint körbe, ami a jelen társaságban nem is hathat olyan furcsán, hisz itt már mindenki pillantása furcsán zavart. Megpillantja törp nőt a díjával a kezében és ekkor, mint derült égből villámcsapás úgy éri a felismerés.
~Jaa, hogy én most akkor indultam a versenyen.~
Bele sem gondolt mikor felállt arra a hordóra, hogy ez itt most egy verseny és, hogy itt díjak lesznek meg jutalmak. Odaballag a Bírói asztalhoz, hogy átvegye jutalmát. Apró mosoly jelenik meg arcán, s magában elmormog valami `mégistörténnekmégjódolgok` félét. Elfogadja Rebah felé nyújtott kezét és még egy kedves mosolyt megereszt a Nagyasszony felé is, hamár annyira tetszett neki kis szónoklata. Amint Rebah kezét elengedte Skyllának is kezet nyújt.*
- Köszönöm!
*Hogy mit köszön azt pontosan ő maga sem tudja, talán a díjat, talán, hogy ő volt a kedvenc. Mindenesetre most igencsak könnyebb lesz egy hónapig az élete, köszönhetően a díj mellé járó nyereménynek.*

Anatia

[Eredményhirdetés - Rebahnak és Larrynek.]

Mosolyogva tapsolja meg az utána szónoklókat, majd élvezve a meleget és a kellemes zsibongást, mi betölti a helyiséget, várakozik.
Hamarosan a törpe lány, kit sikerült megkönnyeztetnie, szóra emelkedik. Anatia izgatottan hallgatja szavait. Mikor elhangzik a díjazottak neve, Ylene, Draque, Admira, mosolyogva tapsol. Élvezte mindannyiuk dalát, szavalatát, s örült, hogy itt lehetett. Ugyanakkor kezd picit elbizonytalanodni... Mindenki a mohaserről bezsélt, csak az ő verse szólt a borról. És így, visszagondolva, valóban... a mohaserről kellett volna neki is dalolnia. De ez valahogy elkerülte a figyelmét akkor, s most meg már nem igazán tudna javítani rajta. Mindenesetre hallja, hogy nem hallja a nevét, és picit szomorkásan gratulálé Konnidasznak. Mikor Rebah mégis őt szólítja, és Larryt, hitetlenkedve áll fel a helyéről. ~Hogyan? De hát elrontottam... Rossz volt a téma... ~ bizonytalankodik. ~vagy mégsem?... Mégsem, igen! ~ Száguldoznak a gondolatai, s most már boldogságtól ragyogó arccal lép közelebb Rebahoz, hogy átvegye a jutalmát.
A törplány magyarázatára elmosolyodik, és szemügyre veszi a két díjat, mit a másik Dalnokkal kell elosztaniuk maguk között.

- Nem fogunk hajbakapni ily aprócska gondon,
Hisz gondolom én is akképp, mint ezen úr gondol
Bár nem lovag ő, de igazi Dalnok,
S én magam is a kupa felé hajlok.

Legyen övé a hordó, ha szívének kedves,
Én magam nem kívánom tőle... a kupa illik hozzám...
- Így hát elégedett lehet mind a két nyertes,
S kívánom mindenkinek: mulassék tovább!!
*Ezek után ha senki nem tartóztatja, felöltözik, és elindul haza... bár lehet, hogy mégis inkább itt kellene megszállnia? ki tudja...*

Konnidasz

[Hordószónokok - eredményhirdetés]

*Hős lakatosunk sose bírta a szeszt - amivel nagyon villogni ugyan nem lehet, viszont roppant gazdaságos. Ennek örömére, hiába tart még csak a hatodik korsónál, nehezen fogja föl, mi folyik körülötte. Arra lesz figyelmes, hogy gyanúsan elcsöndesedik az ivó, alig bazsajognak páran, pedig előbb még tele volt azzal a bizonyos gyógyhatásúnak mondott zsongással. Mire idáig jut a következtetésben, Ylene már vissza el is masírozik a különdíjával.*
~Mi a rosseb... el is fogytak a nagyszájúak?~ *kapcsolódnak nagy nehezen egybe a fogaskerekek* ~Hányról maradtam le?~
*Ezen előrölnek egy darabig a malmok, közben Draque is megkapja a magáét.*
- Mien különdíj...? Há nem evviszi... elapámát? Ehh, megin mebbundászták... *mormogja a sörébe. Admirára már rá tud érdemben fókuszálni, meg is emeli felé a korsaját, de a füttyögés már nem olyan süvöltős, mint a borivóknál volt. Mondják a nevét, itt leragad egy hosszú szívdobbanásra.*
- Mijaz hoccsak második?! *recsegi vigyorogva* Minima külön kattegóriát köllött vóna... *itt harákol egy nagyot, mert valami eltömte a torkát, de a mondatot nem fejezi be*
~Marhák... ennyi pénzt rápazarlni erre a szennyre, nem is én költöttem.~ *Föl se merül benne, hogy a húszezer dodó családban marad, arra várni kell, míg kijózanodik. "Két jó lábán kissé imbolyogva" kicsattog a Bírákhoz, villant egy fültől fülig bagósárga mosolyt a Nagyasszonyra, a hordójára meg jól rámarkol, hogy biztos meg ne szökjön. Már indulna visszafelé a pulthoz, mikor eszébe jut, hogy a történet nem ilyen egyszerű, úgyhogy legényesen megpördül, kezet szorít az alighanem tele szájjal vigyorgó Rebah-val, szépen magasba emeli az ezüsthordót, és csak úgy ballag a helyére. Átfutott még a gondolat az agyán, hogy esetleg egy oroszlános diadalordítást is meg kéne ereszteni (újabb szónoklatra esély nincs), de rájön, hogy ahhoz még legalább két további korsóval meg kéne innia, így aztán csak visszatámolyog a pulthoz. A hordót rábízza Rodra, hogy ha majd a fogadósasszonyka előkerül, tetesse ki vele az ivóban valahová. Lássa mindenki, aki betéved, hogy ebben a házban díjnyertes hordószonokok isznak!*

Revendir Herzeleid
{Eredményhirdetés közben / után a bírói asztalnál}

*A maradék asztalhoz érkezőket szintúgy megtapsolja, s nagylelkűen osztogat kézcsókot, ölelést, puszit, pacsit, kézfogást.. majd mikor megtörtént a holtverseny elrendezése is, igazi profi Dalnok versenyzőkhöz méltóan már teljesen elégedetten dől hátra.. hátra.. s kis híján oldalra. Úgy véli ideje igénybe vennie Skylla ajánlatát. De valahogy ott lebeg előtte szigorú unokaöccse képe, aki szemével kettéhasítja, ha híre kél, hogy lerészegedett a Szabad Vándorok kiküldött bírája, aki mellesleg a klánvezér is egyszemélyben. S Damast hidegen hagyja az az enyhítő körülmény, hogy mesteri sörhöz-kedvet-csináló dalok csábítása közt, konkrétan egy ivászatról szóló versenyen történt meg az incidens.. Revendir úgyhogy beveti 10 éves katonai múltját, hogy jelekkel Skylla tudtára adja, most érkezett el az idő arra, hogy ő diszkréten kivonuljon a forgalomból.
Az asztal túl felén, karnyújtásnyira ücsörgő sötételf nőre emeli bágyatag tekintetét. Igen, könnyű meglelni a sötét körvonalat és ezüst hajat a tarka, elmosódott sokadalomból. Revendir óvatosan előrehajol.. s az egyik üres söröskorsóért nyúl. Felborítja s erősen rámarkol fogójára. Mialatt kicsöpög belőle a maradék savanykás hab a férfi odahajol és szócsőként használva az üveget szájához emeli. Fojtott hangon suttog bele, de akadozó nyelve és a korsó torzító öblös visszhangja egészen érdekessé teszi az attrakciót.*
- SSSzz.. SSSZZkk.. Skyllla... *pislog hatalmas szemekkel Revendir s a korsóval arca előtt egészen tisztességes barna békának tűnhet* ..Most kéne.. e-e-engem.. el.. eltenni.. alunni..
*sutyorogja s semmiképp sem válna meg kiváló ötletétől a megafon ősének kikiáltható üres sereskorsótól. Arca persze végig komoly, a részegek halálos elszántságával érzi, hogy a legdiszkrétebb módot találta meg a felslisszoláshoz. Reménykedve várja a választ nomeg azt hogy kiderüljön elbírja-e a nő, ha együtt kitápászkodnak innen.*

Skylla
{Eredményhirdetés közben / után a bírói asztalnál}

*Mindenkinek gratulál természetesen, hiszen üres kézzel senki sem megy el ma este, Draque-nek viszont külön küld egy meleg mosolyt is a kézfogása mellé. Még ha nem is volt vidám a szónoklata, és még ha túl sok sört ivott is közben, akkor is megértette a lényegét, és együtt érzett a fiúval. Nagyon is jól tudta, milyen árván felnőni...*
-Mindig szívesen látjuk itt. Nem csak egy hónapig.*-Tette hozzá még Skylla bólintva.
Az eddig elfogyasztott mohaser kezdett érdekes hatással lenni rá, bár ő maga jóval kevesebbet ivott, mint Revendir, aki miatt már komolyan kezdett aggódni.*
~Mi lesz, ha az asztal alá esik? Még beüti a fejét, aztán magyarázkodhatok.-*Pislogott a férfira, aki valamilyen érdekes beszédtechnikai újítással próbált vele valamit közölni.*
-Aztán hová tegyelek el? Be is takargassalak?-*Méltatlankodott Skylla, de azért az asztalra csapva vett egy lendületet, felállt, de szerencsére még a kilengése az elfogadott tűréshatáron belül mozgott, így büszkén odalépegetett a pult mögé, hogy a fiókból kikotorjon két szobakulcsot.
-A rosseb...csak egy van?!-*Csilingelt a karikán lógó kulccsal, de senki nem figyelt rá. Skylla végül egy halk szitkot elmormolva visszaimbolygott az asztalhoz, és lassan, tagoltan közölte a férfival, hogy eljött az "eltevés" ideje.*
-Akkor gyere szépen.-*Nyújtotta ki a kezét, hogy kiráncigálja a helyéről Revendirt, ha netán az nem bírna felállni.
Remélhetőleg a becsiccsentett bírótárs nem fog a teljes súlyával ráomlani, és talán lesz még annyi sütnivalója, hogy átkarolja a nőt, így támaszkodva rá. A sötételf közben megpróbál a hóna alá nyúlni, hogy szép lassan, szinte lépésenként odavezesse az emeletre felvivő lépcsőhöz, ahol is újabb mutatvány fog következni.*