Mohaser fesztivál-Sereshordó-szónok verseny 1.rész

Rotszakallu Rebah
     
Formás kis törplány érkezik a Mithrill házba, kék, szürke mintás ruhája most egy kis ünnepélyességet kölcsönzött a mindig vidám, mosolygó arcnak. Vékony prémes kabátkáján pedig ott villog a Légió üllős-kalapácsos jelvénye. Apró csizmája tompán koppan a fogadó kövén, ahogy belép az ajtón, hosszú barna haja pedig szépen hátrafogva egy díszes pánttal, rendezetten omlik a vállára.
Kíváncsian szétnéz, jól megbámulja a bent összegyűlt népet, majd csendesen az egyik üres boxba, leveti kabátját, majd szépen helyet foglal. A kabátkája belsőzsebéből közben egy összehajtogatott, lepecsételt pergament vesz elő, amit még nem bont fel, hanem töprengő arccal forgatja, láthatólag majd kifúrja az oldalát, hogy mi lehet benne. Majd végül legyint egyet, és kikukkant a vendégseregre, ahol lát néhány ismerőst is.*
~Nini, Arodin...Mit akarhat tőle az a rossz képű sötételf?! Még megveri itt! -*Szörnyülködött a lány, és már felállt volna, hogy közbelépjen, de Kylah megelőzte, és a söntést támasztó fura kinézetű leányzó is kinyitotta a száját.
A fogadó közepén üresen árválkodott a hordó is, amit a szónokoknak tartottak fenn, Rebah szomorkodva gondolt arra, hogy hiábavaló volt minden? Nem szereti senki Ötbányán a mohasert? Azért talán még nem késő, talán még befut egy-két érdeklődő akik kellően bátrak lesznek egy kis szónoklathoz. Türelmesen hátradőlt tehát, és várta, hogy befussanak a versenybírák is, akikkel együtt kihirdetheti a tegnapi verseny végeredményét.*
 
 
Revendir Herzeleid
     
{Eredményhirdetésre}

*És a türelem rózsát, de egy elcsépelt és lapos poénnal élve: versenybírát terem. Nyílik az ajtó, s Revendir lép be rajta, mögötte Skyllával. Legalábbis a fél-elf férfi úgy értékelte hogy a hely még belefér a fogadó-kocsma verzióba, ahol illem szerint ugyebár a férfi fejét érje elébb a kirepülő korsó. A tegnapi két bíró kényelmesen besétál, öltözékük kis változtatással tegnapinak felel meg, inget, alsót azért vált az ember, elf egyaránt. Kabátjukon a kis embléma, ami hirdeti eme Versenyt egyúttal. Skylla megpillantja a törpelányt, s Revendir karját megérintve jelzi, hogy arrafelé orientálódjanak. Meg is teszik, percek múlva Rőtszakállú Rebah társaságában vetkőzik le kabátjaikat. A férfi meghajtva magát üdvözli Rebahot s be is mutatkozik neki mielőtt helyet foglalna. A Szabad Vándorok vezére még szeme sarkából mintha megpillantaná egyik klántársát - egyet azon kevesek közül ahol nevet és arcot is össze tud párosítani - ám egy intésen túl egyelőre nem zavarja meg a hölgytársaságban leledző Muragot. Majd a szónoklatok után iszik vele egyet a régi beszélgetés emlékére. Vagy bármi máséra, főleg, ha tudná, hogy a vele szemben ücsörgő törpelány épp a mohaser hanyatlásán búslakodik. Pedig van még biza kétlábú lény, aki örömmel fogyasztja ama nedűt is.*
Gregory Thunder
    
*Majd kiköpte a tüdejét, ahogy idecipelte abban a vasalt ládikóban a nyerteseknek kijáró kupákat. A klán ötvöse nem sajnált sem alapanyagot, sem időt sem, hogy elkészítse ezeket az inkább már műtárgyakra hasonlító díjakat, ami az eszmei értékén túl is sok pénzt ért. Ő maga csak akkor látta, mikor Tathra bepakolta a ládába, és csak egy elismerő füttyre tellett neki.
Állítólag már itt van Rebah kisasszony is valahol, neki kell átadni a ládát, hogy majd átadhassa a nyerteseknek. Rövidlátó apró szemeivel hunyorogva nézett szét, ahogy nagy nehezen belökte a Mithrill ház ajtaját, kezében a ládával.*
-Szikla legyen a talpatok alatt!-*Eresztette ki a hangját.*-Há, hun van Rebah kisasszony? Neki hoztam eztet a ládikót ni!
 
Rotszakallu Rebah
    
*Szerencsére nem kellett sokáig egyedül szomorkodnia, felderülve látja, hogy közben megérkeztek a versenybírák is. Kezével feltűnés nélkül int nekik, amire Skylla rögtön fel is figyel, és már jön is felé, egy félelf férfi társaságában, akiről azt hallotta pletykálni, hogy maga a Szabad Vándorok vezíre Ő.*
-Óh, Szyl hozott Skylla, és Önt is Uram!-*Emelkedett fel a székéről udvariasan egy picit, hogy üdvözölje őket.-*Közben felemelte a fejét, hátha éppen erre pillant Kylah, hogy hozzon egy kis innivalót nekik az asztalhoz.*
-Rőtszakállú Rebah vagyok-*Viszonozta a bemutatkozást, nyújtva oda apró, tömzsi kezeit a férfinak, majd ha megkapják az itókájukat, ami az ünnepre való tekintettel minden bizonnyal mohaser lesz, akkor koccint a bírákkal.*
-Szép verseny volt a tegnapi...magam is ott ültem a nézőtéren, és bizony mondom, régen szórakoztam már ilyen jól.-*Húzódott széles mosolyra Rebah amúgy is derült arca.*
-Már csak a díjakat várom, hogy idehozzák, aztán ha megérkezik mindenki, el is kezdhetjük a ceremóniát.-*Kezdte, majd a hirtelen kilökődő bejárati ajtóra felfigyelvén, örömmel kiáltott fel.*
-Gregory bátyó, ide jöjjön csak! Rakja csak le ide az asztalra, aztán csak igyon maga is abból a finom mohaserből.-*Üdvözölte a láthatóan kitikkadt törpét, majd ha az odaviszi hozzájuk a ládát, feláll, hogy kinyissa annak a tetejét.*
 
Gregory Thunder
    
*Bezony alaposan megizzadt, mire idecipelte azt a súlyos ládikót, de úgy látszik, Szyl megjutalmazza majd önzetlenségéért, mert Rebah kisasszony kedvesen megköszöni neki a fáradságát.*
-Jajj, lyányom, az bizony rám fér-*Vigyorgott a rőt hajú idős törpe, ahogy óvatosan lerakta az asztalra a küldeményt, bólintott az asztalnál ülőknek, és peckesen elsétált a pult felé, hogy elfogyassza a jussát.*

Anatia

      

Alacsony, fehér ruhás leány lép be a fogadóba, s foglal helyet az egyik széken. Leveszi köpenyét, a karfára teríti, s megigazítja szőke fürtjeit. Nyakában medalion lóg. Egyik oldalán Aquillorn Acéltöviseink egy kasztja, az Éjlilom vésett mintája szerepel, míg a másikon, mely most mindenki számára látható, egy mára már megszűnt klán, a Törött Hárfás Ház címere található. Anatia valaha a Regélők Vezetője volt. Bár a ranghoz már nem sok köti, szívében még mindig regélőnek érzi magát. Az a hely volt az otthona, s számtalan dolgot megtanult ott. Dalaiban, s hangjában ott él minden, mit magával hozott a helyről: szeretet a dal, a versek iránt, és figyelem az emberek érzéseivel szemben.

Csendben ül a székén, és kíváncsian követi az eseményeket. Az előző napi versenyről lemaradt, de ez nem jelenti azt, hogy ne hallott volna róla. Bár ő inkább a hordószónokok versenyében érintett, attól még ez is izgalmas lehet.
 
Admira Handler
    
*Szőke elflányka érkezik, aki egy kicsit lófrfál, tájékozódik, hogy mi történik a városban, mivel sikeresen eltöltött egy hosszúhétvégét a sziklaölbli szeretetotthonban. Nagyon élvezte, hiszen jó barátnőjével volt, akit állítólag révbe toloncoltak, őt meg bányára. ~Micsoda ökörség~, de nem félti a cimbijét, mivel talpraesett kiscsaj. Addig amíg újra találkoznak, keres egy jó bulit, amivel ismét híresek lehetnek.
Véletlenül ide is elhozta a lába, és látja, hogy micsoda tömeg zsúfolódott össze.
Tenyere viszket ugyan, de nem ez a legnagyobb gondja, inkább inna egy kis törpesört, mivel azt a börtönben szűkmarkúan mérik, a Mantiban meg még Theofil beköpi őt a bátyjának, akkor meg leshet, ha szobafogságot kap.*
-Elnézést, megkérdezhetem, mi történik itt? Mi ez a rendezvény?* kérdez meg valakit, aki éppen útjába akad.*
 
Rotszakallu Rebah

      

*Még mielőtt kinyithatná a ládikót, felfigyel egy kérdezősködő szőke elf lányra, aki láthatólag nem tudja, mi történik itt.
Segítőkészen odamegy hozzá, otthagyva egy pillanatra az asztaltársait.*
-Szyl hozta kisasszony.-*Mosolyog a törplány.*
-Nem tudja?.*Csodálkozott.*-Ma van a Mohaser fesztivál hordószónok versenye, és nagyon boldog lennék, ha végre valaki már elkezdené.-*Szomorodott el a barna lány.*-Mondja csak, nincs kedve hozzá? A nyertesnek szép pénz üti a markát, és ma ingyen ihat bárki, aki idetéved...-*Agitálta a látszólag belevaló kis nőcskét.*
 
 
Admira Handler
    
*Admi pillantása elkerekedik.*
-Tényleg? Mohaser fesztivál? Hordószónok verseny?* kérdez viszza zavartan.*
-Mi, hogy én? Dehát, én... öm.
* hablatyol össze vissza, még sose csinált ilyet*
- Kedvem az lenne, talán, de miről kellene szónokolni? Fel kellene állni a hordóra, arra ott?
*pillant az üresen árválkodó hordóra.*
-És még tényleg nem jelentkeztek?* ámuldozik.*
 
Rotszakallu Rebah
    
-Ó, igen!-*Bólogat lelkesen Rebah.*-Nem nagy dolog ám kisasszony, csak fel kell állni arra a hordóra, és ha szereti a jóféle italt, akkor csak mondjon valami szépet a mohaserről!-*Noszogatta a lányt most már határozottabban, látva, hogy talán meggyőzhető lenne.*
-Jaj, jelentkeztek, de senki nem akarja elkezdeni elsőnek. Csak iszogatnak, és arra várnak, hogy valaki végre vegye a bátorságot...-*Ráncolta össze a homlokát lány.*
-Mondja, kedves...nem szeretne szerepelni az újságban? A legjobb szónoklatokat produkáló személyek neve meg fog jelenni nyomtatásban.-*Súgta oda bizalmasan Rebah a szőkének, hátha ezzel felcsábíthatja arra a nyavalyás hordóra.*
 
Aurora Me`anah
    
A tegnapi dínom-dánom rányomta bélyegét a reggelére. Már talán delet ütött az óra, mikor sajgó fejjel felébredt, de ezt nem tudhatja biztosan, az ötbányai viszonyok mindig is megzavarták az időérzékét az első és második itt töltött éjjeleken. Minden esetre forró fürdővel, erős teafőzettel megpróbálta kimosni magából a másnaposságot. Több-kevesebb sikerrel. Azt minden esetre megfogadta, hogy a mai nap nem fog felönteni a garatra...
Öltözéke ugyanolyan, mint előző nap, még az is megeshet, hogy az alsóruhán kívül pont ugyanaz. Hiszen csak egy-két napra érkezett, nem akarta túlpakolni magát. Ezúttal két fegyvert hozott magával, a tegnap is látott vadásztőr mellé egy tegezzel kiegészített íjat. Másik vállán utazó tarisznya. Ennek oka igen egyszerű: már most készen áll a hazaindulásra.
Ahogy belép a Mithrill Ház nagy fogadóhelyiségébe, rögtön megpillantja a sötételf lányt. Annak barátságos gesztusa meggyőzi arról, hogy egész nyugodtan odamehet hozzá.
- Jobb reggeleket!
Köszön széles mosollyal. Az üdvözlő szavak pedig igen találóak, hiszen a tegnapi után valószínűleg sorstársak a macskajajos ébredésben.
Konnidasz
-          Sörfeszt van, cimborilla. *szól oda a pult mellől az érkező Handler-lánynak barátilag. Emlékszik rá még a Mantikorból - azért nem jutott végül hozzá a szobakulcsához, mert a kiscsaj kiakasztotta a fogadósgnómot.* Fogj egy kupát, és szolgáld ki magad. *int fejével a mellette pöffeszkedő hordó meg a kissé távolabb magasodó kupahegy felé.*
- Meg ha gondolod, kipróbálhatod azt a fürge nyelvedet, mennyire tudja dicsérni a komlóvirágteát. Amaz hordó ott középen a szónokoké *itt állával a mondott irányba bök* mikor már elég nagy lesz a tömeg, fölállhat rá boldog-boldogtalan. Ha te mondod a legszebbeket a mohasörről, ingyen ihatsz nálunk, és ami a lényeg: kitömik a zsebed pénzzel. Mit szólsz te ehhez?
 

Anatia
    
*Anatia feláll, majd lesimítja lágyan libbenő szoknyáját. Látta, hogy nem igen jelentkezett senki szónokolni, hát úgy dönt, jobb túl lenni rajta, ezért ő kezdi el.
Odalép a hordóhoz, majd tulajdonképpen a falba kapaszkodva tornássza fel magát a hordóra. Bár bokája bizonytalanul remeg, mikor megszólal, hangja határozottnak hat. A lámpaláz leveheti lábáról, de megtanulta, mi módon moderálhatja magát.*

Én magam nem ittam még soha a törpök által oly szeretett mohaserből, s bort is csak kivételes alkalmakkor kóstolhattam... - kezdi, kedves, mesélős hangon.
-mégis... azt hiszem, ennyi elegendő volt ahhoz, hogy jó szívvel emlékezzem minden egyes elfogyasztott cseppre.

Kiskoromban tiltottak mindattól, mit szerettem, s az a néhány alkalom, mikor kiszöktem, és a helyi fogadóban üldögélve előadtam egy-egy dalomat, valóságos ünnep volt számomra. A jó fogadósné olykor-olykor egy apró kupába töltött nékem is kedvenc borából, s nekem, a cseppnyi lánynak akkor a kedves mosolyok, és a nyelvemet lágyan melengető bor volt a lehető legnagyobb jutalom. A pillanatnyi szabadság, a hőn óhajtott elismerés érzete eggyé olvadt a finoman fodrozódó, fényes felszínű ital ízével.

Később a bor újabb, előlem eleddig elrejtett oldalát is megismerhettem. Új klánomban esténként körbeültük a kandallót... a regélők derűt árasztó dalait hallgattuk,s szívünkben éreztük visszhangzani őket... ugyanakkor elménket kellemesen bódította a gyengéd hangokkal engedelmes összhangba forrt pára. A mívesen faragott fakupákban más lett: selymes-finom, ölelő zamatú. Gyengéd anyaként, óvón borított be puha ölelésével. A biztonság, a valahová tartozás, az egység íze melengetett belülről, mígnem álomba ringatott a hangok és ízek andalító párosa.

Klánom megszűnte után, a csendes bánat idején megnyugtatóan csorgott végig a torkomon, emlékeket idézett fel szelíden... új erőt öntött elgyengült, tompa tagjaimba, bátorságot magányos, elbizonytalanodott szívembe. * maga sem tudja, mikor váltott át rímelésbe, de ha már elkezdte, úgy is folytatja. *
Akkor társ volt, ki meghallgat, és csodás-szép képeket vetít a szürke tájba,
megmutatja, mire vágyom, s az utat is felfedi mit végig kell járnom.

Persze számtalan út van, szerte e világon,
Sokan sokféleképp szeretik, én látom.
Van, ki elvesztett otthonát keresi benne,
Más úgy tekint rá, mintha szeretője lenne.
Ismerek sokat, ki megnyugodni vágyik,
Felfrissülni tőle! bólint a másik.
Bátorító álom, emlékek őre,
Buzgó szándék, mi visz előre.
Azt hiszem, a mai napon
Azért folyik bor garaton,
Hogy a hangulatot így tetézzék,
Hát rajta, rajta, ne csak nézzék,
Fogják a kupát, elő vele,
Folyjék csapból szőlő leve!

Majd kicsit más ritmusra vált, és úgy folytatja. Időnként tapsolva a dalhoz, néha dobbantva a hordón.
Héjjahó, héjja hó, verseny indul törpe módra,
hejja hó, hejja, hó, részegesen szól a nóta.
Mohaser és vidám népek,
vigyázzatok, hova léptek!

Nagy a sereg, vendégsereg,
ha nem figyelek és elesek,
s kiürül majd, jaj, a kupám,
önmagamat vágom kupán!
Ha kiöntöm - megérdemlem,
kellett volna megvédenem.

De az illat, de a nóta...!
Nem hallottam évek óta,
és az utat, és a léptem,
csoda, hogyha én elvétem?

Megjelent ma drága Kylánk,
víg mosolyát hinti miránk,
kis kezétől finom a ser,
rajong érte törp és ember!

Héjjahó, héjja hó, ünnepelünk törpe módra,
hejja hó, hejja, hó, részegesen szól a nóta.
Mohaser és vidám népek,
Igyatok, míg fér belétek!

*Ezzel a lányka mosolyogva lelép a hordóról, és visszaül a helyére.reméli, a többieknke tetszett az előadása...*
 
Rotszakallu Rebah
    
*Egy pillanatra félrefordul az elf leányzótól, mert úgy tűnik, mégis van legény, illetve leány a gáton, aki elkezdi végre a szónoklatot. És nem is akárhogyan!
Rebah szinte tátott szájjal figyeli az előadást, a éteri megjelenésű Anatia csodálatos verset adott elő, és bizony titkon még a zsebkendőjét is elő kellett venni, hogy megtörölje vele a szeme sarkát.
Legszívesebben végigtapsolná az egészet, de türtőzteti magát, és csak a végén kiált oda a hordóról kecsesen leugró leányzónak.*
-Ez csodálatos volt! Kisasszony, bravó!-*Tapsol lelkesen nevetve.*
-Na, mit szól hozzá, hölgyem? Megpróbálja maga is? Nehéz lesz túlszárnyalni...-*Kacsint Admirára.*
 
Admira Handler
    
*Egy szőke hölgy áll a hordóra, s hát, Admi végül is beadja a derekát, mire a kis törpelány majdhogynem feltolja a hordóra. Az elflány zavartan körbenéz, minden bizonnyal minden szem rátapad. ~Tessék én mindig magasan kötök ki, a múltkor az asztal teteje, most a hordó~ Pislog párat, majd hirtelen felemeli a kezét és elrikkantja magát.*

-Sört!* tartja fel mutatóujját, és addig nem kezd mondókájába, amíg kézbe nem kap egy korsó habzó nedűt, amiből aztán jót is kortyol, majd lenyalja sörbajuszát.*

-Ejj, micsoda remek ezen törpsör!
Elf legyen a talpán, aki ezzel böjtöl!.

* Pillant a korsóra szerelmesen.*

Ezt kihagyni vétek, bújjon Belétek!
Fehér habja, arany teste,
ejj be jó dúskálni benne.

* a korsót úgy tartja, mintha csak a kedvese arcát tartaná, súgna neki szerelmes szavakat.*

Megszeretget, megcirógat...

* öleli magához, másik kezével simogatja a korsó oldalát*

Ő soha el nem hagy!

Férfi, hogyha ebből iszik,
Én is szebb lettem, azt hiszi.

*mondja a nézők felé, nő és férfitársainak, kik talán vele derülhetnek ezen a kedves kis rímen.*

Eme sört inni igazi művészet!
Ha sokat iszom, sokmindent benézek!

*tartja ki a korsót, jó magasra, hogy az utolsó asztaloknál is lássák, hogy igen ez az a sör, amiről szó van, és nem valami vizezett lólé..*

Szemem akkor keresztbe áll,
Kicsit forogni kezd a világ!

*bandzsít a szemével, bamba pofát, és kicsit meginog a hordón, mint aki leesnők, de hát Admi nem az a könnyen eső típus.*

Ejj, de minek is beszélek,
Majd megtudjátok, csak vegyétek

Egészségetekere!

*És issza ki a korsó felét, mivel kicsit kiszáradt a szája, majd lelép a hordóról, meghajol a nézők felé, és gyorsan eloldalog, mielőtt valaki még autogrammot kívánna tőle venni.*

Konnidasz
    
*Az előbb alighanem sikerült fáziskésésbe kerülnie, ami Admi eligazítását illeti (nem kéne annyit inni, főleg nem olyan ritkán), de szerencsére az első hordószónok helyrezökkenti az agykerekeit. Nagy műértéssel hallgatja végig a sok magvas gondolatot, de bizony nagyon bánja, hogy a borról szólt, nem a mai napon főszereplő mohasörről. Ha a tömeg megtapsolja a leányzót, ő sem fogja vissza magát, ha nem, hát a kupáját azért megemeli feléje elismerésképpen.*
 
Rotszakallu Rebah
    
*Mire észbe kapna, bizony a kis szőkeség már fel is pattan a hordóra, és férfiakat megszégyenítő előadásba kezd.
Rebah keresztbe tett karral fel-fel nevetve figyeli Admira előadását, a végén pedig Ő is megkapja a maga jussát, egy hatalmas tapsot.
-Remek volt kisasszony!-*Kiabálta be lelkesen,*Hé, ne szaladjon el, ma mindenki a ház vendége, egyen-igyon, ami belé fér!-*Integetett az elsomfordáló Admirának, aki remélhetőleg marad még, és megvárja a többi szónokot is.*
 
Anatia
    
*Anatia elpirul, mikor meghallja a törpelány kiáltását, hát még akkor, mikor felfedezi a halvány csillogást annak szeme sarkában. Nem számított rá, hogy ennyire megérinthet bárkit is az, amit mondott, és ez a reakció szokatlan örömmel tölti el..
Mikor az egyik idegen férfi, (Konnidasz) kupát emel felé, egy apró pukedlit imitál, majd visszaül. S máris jön a következő leány.
Bár a rímein lehetne még mit csiszolni, nem úgy néz ki az elf, mint aki túl gyakran művel ilyesmit, hát Anatia elismeréssel adózik neki. Nem akármekkora bátorság kell kiállni a hordóra, főleg nem akkor, ha azt sem tudod, mit akarsz mondani,s főként: miről!
Mikor Admira lelibben a hordóról, Anatia is együtt tapsol a többiekkel.
- Bátor voltál, leány!- kiáltja felé kedvesen, majd az esetleges következőkre figyel.*
 
Ylene Karvi
    
{Eredményhirdetés}
*Az amazon, úgy tűnik, észrevette a lányt, hiszen lépteit egyenesen felé irányítja, majd mikor odaér, köszönti is.*
- Szebbeket, bizony... - bólint lendületesen, majd savanyú arccal emeli fel a fejét, csak hogy hozzátegye.:-
És macskajajmentesebbet. Ha ezt tudom, közelébe sem megyek a versenynek..- *panaszkodik, majd észbe kapva nyújtja a kezét Aurora felé. *
- Amúgy Ylene Karvi vagyok... Néhányan Kis Karvalynak becéznek. Láttalak tegnap, előttem futottál. Viszont, s ezért elnézésedet kérem, a nevedet kitörölte fejemből a bor, akárcsak azt a fránya mondókát...
 
Konnidasz
    
*Végighallgatja a szöszkét is, ez már témába vág, nagyon helyes, nagyon helyes! Ha a nagy költő próbájának alávetjük, az íz és a tűz messzemenőkig ott van, a csínt meg pótolja a mámor, és az idő, minden dolgok megszépítője. Füttyent is egy süvöltőst a hegyesfülűnek, hogy csak így tovább, aztán elkezd gondolkozni, vajon ő mit mondhatna. Mi dolog az, hogy csak nők dicsérik az általában férfiak általt nagyra tartott italt? És főleg - egy fia Légionárius se emelte még föl a hangját! Ez akkor is aggasztó, ha még a nap fönn jár az égen... szóval fenekére néz annak a kupának, csapol még egyet, aztán nekilát rímet faragni, mert ez így sehogyanse állapot.*
 
Rotszakallu Rebah
    
[Borban az igazság-Eredményhirdetés]

*Úgy néz ki, egy kis szünet következik, mert egyenlőre nincs vállalkozó kedvű, ezért Rebah úgy gondolja, kihasználja ezt az üresjáratot, és összeköti a kellemest a hasznossal.
Visszaül a helyére, és folytatja az előbb félbehagyott tevékenységét, miszerint belekukkant a ládikába.*
-Ejha!-*Bukik ki belőle ez az egyetlen szavacska, ami hirtelen eszébe jut a gyönyörűséges tárgyak láttán.*
-Nos, ha egyetértenek a tisztelt bírák, akkor megejthetnénk egy eredményhirdetést.-*Nézett kérdőn Skylláékra, akik valószínűleg áldásukat adják majd, Rebah pedig szépen kibontja a lepecsételt pergament, és figyelmesen végigolvassa a tartalmát.*
-Azt hiszem, tisztességes döntés született.-*Biccentett Revendirnek és Skyllának.*
-Ha megengedik, most átadnánk a díjakat.-*Folytatta, majd szépen felemelte a kezét, jelezve, hogy mondani szeretne valamit a Mithrill ház vendégseregének.*
-Kedves vendégek! Úgy gondoljuk, elérkezett az a pillanat, hogy a tegnapi remek verseny győzteseit kihirdessük.-*Emelte fel a hangját, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy mindenki láthassa Őt.*
-Különdíjat kap, a leleményes Ylene Karvi, aki csak az utolsó próbatételnél botlott meg, de ügyesen kivágta magát, és ha kupát nem is, de egy hordó mohasert megérdemel jutalmul!-*Tapsolta meg Rebah Ylenet.*
-Szintén különdíjat érdemel a Szabad Vándorok versenyzője, Stragarh, aki a fennálló nehézségek ellenére is igyekezett telhesíteni a feladatot, és bizony sokszor nem rajta múllott, hogy nem ért el szebb eredményt. Bizony, tapsoljuk meg!-*Buzdította Rebah a vendégeket.-*Fájdalomdíjként, úgy gondoltuk, megérdemel a klánja ötezer aranyat, és a versenyző pedig egy hordó mohasertt kap kárpótlásul. Ha inkább másféle italra vágyna, akkor kívánságára kicseréljük azt arra, amire szeretné.-*Tett egy kis finom gesztust Rebah.
Aztán vigyázva kivett a ládából egy zöld márványlapon nyugvó gyönyörűséges bronz szőlőfürtöt. A talapzaton mithrill lapocskán, apró cirádás betűkkel volt belevésve, hogy "Bronz szőlőfürt díj". Mézszínű karneol kövecskék díszítették a szőlőszemeket, a fürt mögött pedig egy mithrill levél, és egy kis kacs ékeskedik, rafináltan rátekeredve hátulról.*
-A bronzérmes nem más, mint a Fekete Özvegy klán versenyzője, Treb, akit már megelőzött jó híre, tehát kedves Özvegyek Iszákosa, fáradjon ide, és vegye át, jól megérdemelt jutalmát! És el ne felejtsem, Ön egy hónapig a Mithrill ház vendége ráadásként, illetve 10000 aranyhoz juttatta ezzel a helyezéssel a klánját! Tapsoljuk meg!-*Majd ha Treb odafárad, akkor Rebah átnyújtja neki a díjat, és kezet is fog vele.*
-Az Ezüst szőlőfürt díjat pedig ne,m más nyerte, hanem Nawren Kralodorn úr, a Fagyott Föld Népe képviseletében, aki végig magabiztosan versenyzett, és csak a balszerencsének köszönhette, hogy lemaradt az első helyről.-*Vette elő a kupát Rebah, amin immáron ezüstből volt a fürt, és szürkéskék szodalit kövek csillantak meg rajta. A mithrill levél és kacsocska is ott kandikált ki a szemek mögül.*
-Nawren Úr klánja 20000 arannyal lett gazdagabb, és nem utolsósorban 2 hónapig Ön a Mithrill ház vendége. Gratulálok!-*Adja át a Fagyott Földes versenyzőnek a díjat, ha az itt van, és megtapsolja Őt is.*
-És végül, ünnepeljük meg az első helyezettet, aki nem más mint...Aurora Me`anah kisasszony, a Shayelle amazonklán képviseletében! Csodálatos versenyzéssel, jogosan nyerte el az Arany szőlőfürt díjat, amit most szeretnék neki átnyújtani! Kérem kisasszony, fáradjon ide!-*Hívta Rebah kedvesen az amazont.*
-De ez még nem minden! Klánja 60000 arannyal gazdagodott a kisasszony jóvoltából, vagyis minden bizonnyal nagyon büszkék lesznek majd rá. És még mindig nincs vége...mint győztes, 1 teljes évig a Mithrill ház vendége, bármikor téved is ide!-*Fejezte be végül a Rőtszakállúak sarja, hogy átadja végre a megérdemelt kupát Aurorának. Az első díj már természetesen aranyból volt, borostyánkövekkel díszítve, hozzá az elmaradhatatlan mithrill levéllel és kaccsal. A züld márványtalapzatnak köszönhetően egyébként is súlyos volt a díj, de remélhetőleg nem annyira, hogy ne lehessen felemelni az ünneplő közönség előtt...*
 
Ylene Karvi
    
[Eredményhirdetés, és egyben hordószónoklat...]

*Ylene, nézegetve a többieket, kedvet kap a szónoklathoz, és a versekhez is.
Ám ekkor Rebah szólal meg, s kihirdeti az eredményeket. Ylene tapsol, és nem igazán bánkódik azon, hogy csak egy hordónyi italt kapott. ~ Na, ezt sürgősen rá kell sóznom valakire.~ gondolja.Aurora válasza után gratulál neki. S ha lezajlott a jutalmak kiosztása és újból a szónoklóké a hely, akkor az Anatia által használt ritmust, és hangulatot felhasználva, más szavakkal, kicsit más mondanivalót fogalmaz meg. //useri engedéllyel// S akárcsak Admira, ő is a kezébe kap egy, egyelőre még üres korsót. Úgy tesz, mintha inna belőle, majd feldobja és elkapja. Ezen mozdulatsorral felhívva magára a figyelmet, belekezd.*

Nem ittam még, de most már látom,
Mit szeret úgy sok barátom;
Sert korsóba, kriglit kézbe,
Megtudtam most, ím hát végre,

Miért rajong minden törpe, - itt leugrik a hordóról, és csapra ver egy hordót. Megtölti vele a kupát, s a fogadóskisasszony kezébe nyomja, miközben be nem áll a szája.
- Rajta Kylah! Korsót körbe! - A kis közjáték után visszaszökken a hordóra, mintha mi sem történt volna. Szavai közben grimaszival, kézmozdulataival egészíti ki a `történetet`.

Kötekedő, kerge kölyök,
Kezes, hogyha ha hat a ser,
Mos rád, főz és felseper,
- Találékony törpe így nevel!

Zord kedélyű zömök harcos,
Kinek hangja kicsit karcos,
Arca szelíd, szava gyönge,
- Így hat rá a sörök gyöngye!

Ha makrancos a mátka,
Hordó serrel siess haza,
nem kell csellel csalnod ágyba,
- Kacérkodva megy majd maga.

Nézzük hát, kire hogy hat,
Hogy bírja mind a sert,
Kívánhatok ennél jobbat? - kérdezi, majd elkomolyodva, fejét fogva folytatja:
- Fejfájás elleni szert... - Azzal szédelegve mászik le a hordóról, hogy valakitől valóban beszerezzen egy adaggal. Remélhetőleg Konnidasz, vagy Aurora kisegíti.*
Konnidasz
    
*Végigfüttyögi, tapsolja és vivátozza az összes helyezettet, különös tekintettel Trebre, akivel minden versenyző közt a legtöbb rokonságot érzi. Közben farigcsálja azokat a rímeket erősen, de bőven öblögeti őket Khaaldarék ajándékával.
Régi népi bölcsesség, hogy az egyes italfélék másmilyen részeget adnak. A borrészeg költő, nagy romantikus, szenvedelmes, asszonybolond kardbadőlős. A sörrészeg, az más: az filozófus. Jobban mondva filosz - nem csak szereti a bölcsességet, kellő számú korsó után bölcsebb lesz ükapáinknál is. Hogy a pálinkarészegekről mit tartanak? Azoktól óvakodjatok, cimborák. Ők azok, akiknél ha a nyelvük be is lassul, a késük hamar jár.
Újabb szónok következik, ez már legalább Légiós. De Utazók Barátjának szottyadt valagára, hát megint egy nő?! Kezdünk átmenni abszurdumba. Ráadásul a stílusa alapján Karvaly is a borrészegek népes táborába tartozik. Nom du nom... persze, megéljenzi azért, mert jókat mond amúgy, de férfiúi gőgje kezd kiakadni.*
 
Draque en`vyerni
    
{ Hordószónoklat }

*Nagyobb darab fél-elf robban be az ajtón, nyakig beburkolózva köpenyébe. Jó néhány hete itt van már, de ezt a hideget képtelen megszokni. Mogorva képpel lép be a Mithrill-házba és az összegyűlteket kezdi pásztázni, haragoszöld szemeivel. Ruházat egészen egyszerű, semmi túlburjánzó díszítés, egészen spártai viselet. Megindul a helyiség jobb oldala felé, hogy a pultnál valamivel felmelegítse átfagyott tagjait, kámzsáját útközben hátratolja hosszú, kissé rendezetlen fürtjeiről, s ekkor megpillantja azt, aki miatt Távolrévből egészen idáig menekült. Még nem találkoztak, csak messziről látta egyszer, de egyelőre nem is állt szándékában közelebbi ismertséget kötni az illetővel. Elméjére köd borult, az a sűrű, áthatolhatatlan homály, mely soha nem engedi, hogy ésszerűen gondolkozzon. Sosem iszik alkoholt, mert egyáltalán nem bírja, elég egy-két pohár és teljesen kivetkőzik önmagából, bár lehet hogy csak akkor igazi önmaga, most mégis mohasert rendel. Amint a kesernyés ital landol előtte a pulton eszébe jut a plakát, amit látott és egy hajtásra lehúzza serét, amit még kettő követ, majd kezében a következő korsóval már indul is a kiállított sereshordó felé. Egy gyors lépéssel rajta terem, újabb jókora korty minek következtében a korsó tartalmának fele immár gyomrát mossa.*
- Szép napot mindenkinek hölgyeim és uraim!
*A hölgy szót alaposan megnyomja, végig Rorira mered közben, még meg is hajol az amazon előtt, hogy kifejezze mennyire... örül a találkozásnak, noha a másik nem valószínű, hogy tudja ki is ő. Újabb korty, ezúttal kisebb, mint az előzőek és bele is kezd rögtönzött szónoklatába, fejében már érzi az alkohol hatását és ez beszédén is kissé érződik.*
- Mikor kigyulladnak az esti fények
Eme füstös kocsmába én belépek,
S máris rég látott személyt pillantok.
Bánatomban mit tegyek?
Tán alkoholba fojtsam bánatom?
Koros asszony ki egykor elhagyott
Most miattad iszom, mert lelkem elkopott.
Szép szemedben mit látok,
Lelkemben kísértő átok.
Sötétség borul elmémre, mikor szememben megcsillan lényed.
Kezemben csillog eme törpe remek
Ez az egy mi most segít nekem.
Többet ad nékem mit te valaha
Mert nem dob el és rohan haza.
Erre iszom én most!
Helyetted ő vígasztalt
Míg te hímekre borítottad az asztalt.
Nem is kell több a férfinépnek
Mert a mohaser sosem lép le.
Tisztán csillog az áldott fényben
Míg a te elbújsz a sötétben.
Ürítsük most poharunk arra a nőre
Kinek a gondtól már a ráncos a bőre.
Ím nyelveden köszöntlek most téged:
Shi`iah mada dy`me!

*Azzal lelép a hordóról, mélyen meghajol anyja felé, majd felegyenesedve korsója tartalmát utolsó cseppig magába dönti.*
 
Aurora Me`anah
    
A leány kezet nyújt felé, ő pedig, ahogy illik, meg rázza a felajánlott jobbot.
- Aurora vagyok. Örülök, hogy megismerhettelek, Kis Karvaly.
Széles mosolya elárulja, tetszik neki a lány beceneve. Aztán már érdeklődne is, idevalósi-e újdonsült ismerőse vagy ő is valami messzi földről idetévedt italozgató, de az esemény, ami miatt igazából érkezett megelőzi. Kezdődik az eredményhírdetés, ő maga pedig nem titkolt izgatottsággal hallgatja a neveket. Hatvanezer aranyat ígértek a nyertes klánjának, arra pedig jócskán szükségük lenne... De a többi díj sem elszomorító összeg. Ahogy haladnak a nyertes felé, úgy szontyolodik el kissé. Hiszen nem hallja a nevét és az az érzése támad, hogy akkor már le is csúszott a díjakról. No, annál nagyobb lesz a meglepettséggel átitatott öröme, mikor meghallja a hangját és felfogja Karvi gratulációját is. Elindul hát a törplány felé, hogy átvegye a díjat. Milyen érdekes is az élet... Azért, amiért néha megróvó tekinteteket kap, azért ma épp egy Arany szőlőfürt a jutalma.
- Köszönöm. Istenbizony, ilyen vidám iddogálásban ritkán volt részem. Kupánkba és egészségünkre a bort, a sört.
Eme kis szónoklat akár győztesi beszédnek is beillhet, de talán csak a közelében lévőknek jegyzi meg. Valamit azért mégiscsak illik mondania. A súly pedig nem akadály, a magasba emeli a borostányos díjat, ahogy annak rendje és módja megkívánja. Aztán visszavonul és a szónoklatokra tereli figyelmét. Még van egy kis ideje a karaván indulásáig, addig meghallgatja az ékesszólókat...
A Kis Karvaly szavait tapssal és széles mosollyal honorálja, úgy tűnik, szívébe zárta a fiatal teremtést. A következő szónok ezúttal egy fiatal férfi. A haragoszöld tekintet ismerős, de nem tudja hová tenni... Így csak állja azok tekintetét, apró mosollyal, ahogy az dukál. Hallgatja a szónoklatot, mosolya lassan, fokozatosan olvad le arcáról, szinte megfagy a lelke. A versike végén felhangzó amazon szavak mellbe vágják, megcáfolhatatlan bizonyítékaként az eddig is sejtett szörnyűségnek. Keze elengedi a trófeát, ami kis bucskázás után legurul az asztalról. De kit érdekel? Tagjaiból elszáll az erő, az asztalra kell támaszkodnia, hogy fel tudjon állni.
- Shi`iah... drága Draque.
Egyebet nem is tud kinyögni. Milyen szép férfi lett az ő elhagyott gyermekéből...
 
 
Konnidasz
    
[Hordószónoklat]

*Elhatározza, hogy elég lesz a nőies játszadozásból, ideje a dicső tettek mezejére lépni! A maga részéről ugyan nem tervezett semmi föltűnősködést, de a szesz, az hat, a józan ész halványul, a lakatos pedig már lassan böcsületbeli ügynek tekinti a fölszólalást. Ennek örömére telecsapolja a kupáját, és már indulna is a hordó felé, ha meg nem előzné egy másik férfitársa, akit láthatóan legalább akkor hév fűt, mint őt. A szónoklatát nem tapsolja meg, elvenné az élét. Viszont ha Draque figyel, megemeli felé a kupáját egy elismerő főhajtás kíséretében, amire az anya reakcióját tekintve rá is szolgált a fiú.
Megköszörüli aztán a torkát, mikor végül sorra kerül, fölhág a hordóra, és így szól az ő szájával, amivel iszik:*
- Hiszitek vagy nem, sráckoromban katonáskodtam pár hónapig, bár ami azt illeti, inkább éreztük magunkat vágómarháknak, ahogy fölhajtottak minket a falakra. A mostani versezet eredetijét ott hallottam még anno, ám később valamelyik országúti fogadóban kiverte a fejemből egy székláb. Node nektek, peniperdák úgyis csak a pia körül forog az eszetek úgyse törődtök vele! *vigyorog bagósárgán a vendégekre* Szóval:

Herzleid urat ismeritek, hős katona ő! *mesemondóhangját öblös-karcosra cseréli, kupáját megemeli Rev felé*
De van itt másik férfiú, benne törperő!
Ötbányai fő-főnemes, nagyra tartjuk mind,
mert minden kardnál jobban áll a kezében a pint!

Moha tábornoknak hívják, Corvus-szerte híres,
hordóvértjén minden abroncs mithrillosan fényes.
Altisztjei vallják, nincs ütközet csak vele -
soká éljen a tábornok és minden derék híve!

*összevonja busa szemöldökeit, jelezve, hogy komoly rész jön*

Tábornok úr megbízható, nem késik el soha,
nem hátrállja időjárás, legyen bármíly mostoha!
Lelket tart ő bennünk a legkutyább fagyban,
köré gyűlünk minden este, bármi gebasz van!

Node nemcsak katona ő, tudós főket ihlet:
magmatikus varázslóék tőle oly bölcsek!
Mit gondoltok, ezt a hodályt ki tartja össze?
Richtig, hogy a tábornok, meg a sok derék híve!

Hallottam egy törpről, Dodónak hívják. *itt elvigyorodik*
Ha a tábornoknak lenne papja, őt választanák!
Misztériumban járatos, buzgó gyerek ő,
dicsfényétől olvadozik olvadozik minden törpe nő! *rendületlenül vigyorogva körbejártatja tekintetét az érintetteken, aztán visszafordul a tisztelt publikumhoz*

Hölgyek-urak, tudjátok hát, miért is vagyunk itt,
minden kétség eloszlatva, bárki-bármit hitt!
Köszöntsétek hát méltóképp, kupátok emelve:
ÉLJEN SOKÁ A TÁBORNOK S MINDEN DRÁGA HÍVE!

*elöl is jár a jópéldával, derekasat húz a söréből, aztán kissé bizonytalan léptekkel visszaoldalog a pulthoz, mert ott a biztos támasz és a testi-lelki táplálék*