Egy barlang mélyén megtalált régi ének

Ötbánya népérõl

A távoli, havas Ötbányát lakták,
régi barlangok és mély kazamaták,
meg kell találni, mielõtt elér a hajnal,
a törpék bûvösen fénylõ aranyát.

Hajdan készült nagy, törpe varázslat,
pörölyök csattantak, mint csengõ harang,
a mélységben, hol aludt a sötétség,
hatalmas csarnokokban a kopár hegy alatt.

Õsi királynak és tünde úrnak,
ott volt a sok csillogó arany,
törpe kéz készítette fegyverek
rejtették a drága gyémántokat.

Itták a bort drága kupákból,
hatalmas hárfák színaranyból,
Korornák és értékes nyakláncok,
sosem volt elég a törpe munkából.

A távoli, havas Ötbányát lakták,
régi barlangok és mély kazamaták,
meg kell találni, mielõtt elér a hajnal,
a törpék bûvösen fénylõ aranyát.

Hideg halált hozott a jeges szél,
megmozdult az erdõ, hullott a levél,
a sötétség csendben mocorgott,
valami készült, mindenki félt.

Aludt a szél a hegyek alatt,
majd üvöltött, mint pusztító áradat,
nyögtek az ágak és sírt az erdõ,
s a levelek mind elszáradtak.

A szél elért keletrõl nyugatra,
az egész világot csendbe borította,
s a némaságban feltörõ éles sikítás
ébresztette a homályt öntudatra.

A távoli, havas Ötbányát lakták,
régi barlangok és mély kazamaták,
meg kell találni, mielõtt elér a hajnal,
a törpék bûvösen fénylõ aranyát.

Éles a kard, és hosszú a lándzsa,
a nyilak gyorsak, s a csarnokok ajtaja
oly erõs, mint törpe szív, ha aranyat lát,
meg kell vívjuk Ötbánya harcát.

Védelmezõk, és Kehzalok oda,
Alagh Azaghlok készüljetek a harcra,
meg kell óvnunk édes otthonunk,
szükség van minden barátra!

Ravasz és gonosz az ellenség,
sötét átkoktól a város ég,
sáska módjára falnak fel mindent,
drága barátom, eljött a vég...

A távoli, havas Ötbányát lakták,
régi barlangok és mély kazamaták,
meg kell találni, mielõtt elér a hajnal,
a törpék bûvösen fénylõ aranyát.

Ismeretlen szerzõ