Durin Nelhac   



Törpe Hazám

Idő koptatta bérceket
Idő mosta völgyeket
Hol szelíd szellők fújnak
Hegyi patakok csendesen csobognak

Ott dús füvű rétek terülnek
Ott ahol vadak nyájasan legelnek
Hol a forrásnál enyhítik szomjukat
Hol látni széles hegycsúcsokat

Távol vagyok e idilli képtől
Elszakadva a drága szülőföldtől
Sok emlékem forrása
Most emlékezem meg róla

Két csermely találkozásánál ott a bejárat
Melyet idegen nem találhat
Klán béli törpék őrzik titkukat
Föld alatt élik napjukat

Megkopott emlékezetem újra idéz
Tárnák mélyén sok dolgos törpe kéz
Szófoszlányok maradtak meg belőled
Hol hallok én újra rólad, felőled

Törpe Hazám neked köszönhetem életem
Tanítottál oly sokat énnekem
Visszavágyok hozzád, hiányzol
Meghalok földed engem takar majd mint fátyol



Ősi Törpe Harci Láz

Szunnyadó harci erőnk
Nyugodt békés napjaink
Harci dob hangja veri szét a csendet
Mondja házunk környékén csináljunk rendet

Dobban a szívünk, érezzük a ritmust
Ereinkben érezzünk e ősi himnuszt
Áradó vér, harci vágy
Nem kell nekünk most finom dunyhaágy

Kezünkbe simul fegyverünk
Átvettük a dallamot, lüktet az erünk
Szájunkra vesszük, erősítve a harci dalt
Ami ellenség soraiban fagyaszt

Tombolunk, őrjöngünk
Fujtatunk, dühöngünk
Halálhörgés, gurgulázó száj
Sebekből vérzünk de nem fáj

Harcolunk, nem hátrálunk
Alig fárad el a karunk
Acél acélon feszül
Hogy ki nyer majd kiderül

Harcnak vége, győztesen
Megfogyatkozva kissé, kevesebben
Megfáradva a karunk, elhagyott erőnk
Mindenki ágyban, nyugodt békében pihenünk
Ha újra harc lesz majd újra hívunk