A Kohók Atyjai - részletek a Törpe Légiók krónikáiból

..Ha Ötbánya a törpék fővárosa, akkor méltán következik ebből, hogy a kovácsoké is. A Törpe Légióban, amely a klánok közül a sziklafiak hagyományait ápolni hivatott, megkülönböztetett tisztelet övezi e szakma mestereit. Munkájuk törpét próbáló, alkotásaik nélkülözhetetlenek.
Sokan azt hiszik, hogy a kovácsok nem többek egyszerű iparosoknál, törpe vagy nyurga - egyremegy. Pedig aki még nem fogott kézbe törpe mestertől való fegyvert vagy vértet, mit se tud a szakmák legnemesebbjéről!
A fémnek meg kell adni az időt és a gondosságot. Egy mesterműhöz akár évek is kellenek, mire elkészül. Így aztán nem is lehet csodálni, ha egy igazi törpe kovács nem készít fegyvert akárkinek, más fajúaknak meg szinte soha.
A Légió műhelyeiben századok során alakult ki a fegyverkészítés megannyi fogása. Nagy megtiszteltetés éri tehát az inast akit valamelyik mester tanítványául fogad. Az azóta már kihalt Aligarok Corvus-szerte ismert kovácsokat adtak a klánnak nemzedékeken át, így Vagdart, vagy Dulgar mestereket is. Máig él még a história a Légiósok közt, hogy az öreg Dulgarnak élete alkonyán egyik karja úgy elüszkösödött, hogy tanítványával, Szikladal Caragannal, levágatta és újat készíttetett vele fémből. Míg meg nem tért Őseihez, ezzel a vaskézzel dolgozott tovább. Valóság-e a történet, vagy mese, ma már nem tudja senki, de hogy milyenek a törpék, bárki láthatja belőle!..

..Minden a jó nyersanyag kiválasztásán múlik. Ha a fegyver megérdemli, a hozzá való fémet maga a kovács kutatja föl, és vájja ki a hegy gyomrából. A legnagyobbak akár ízről is megmondják, mennyire tiszta érccel van dolguk, mások a legeldugottabb telér zizzenését is meghallják.
Ezt követi a nagy mesterségbeli tudást kívánó olvasztás. A nyersfémből titkos eljárásokkal nyerik ki a megfelelő finomságú acélt, adják hozzá a tulajdonságait tovább javító ötvözőket és más anyagokat. Néha a fegyver leendő gazdájának is ott kell lennie, szentesítse a születendő kapcsot közte, és majdani társa között. Ha a fegyver meghatározott személynek készül, ilyesmi gyakran előfordul a munka folyamán. A mester ismerje ne csak a fémet, de a harcost is!
A következő lépés a tulajdonképpeni kovácsolás. Eleinte csak néhány szertartásos kalapácsütés éri a munkadarabot. A vas edzése és alakítása egyszerre kíván figyelmet és komoly testi erőt. Egy hibás mozdulat, pontatlan kalapácsütés is elég lehet, hogy a kovács inkább beolvassza a készülő fegyvert, mintsem kontármunkát adjon ki a kezéből.
Úgy tartják, egy törpe kovács akkor válik igazi mesterré, ha inasévei végén sikerrel patkol meg egy kikelni készülő sárkánytojást. Sem üres hely, sem repedés nem maradhat a héjon, máskülönben a fenevad kiszabadul. Ha ennek ellenére a sárkány kikel, nehéz lesz az inasnak lemosni a nevéről a szégyent.
Végezetül, igaz a mondás, miszerint: egy kovács - nem kovács, két kovács - fél kovács, három kovács - kovács. Egy tartja, egy üti, egy nézi. Mohaserrel a kezében..