Mindhárom Szentség egy-egy szimbólum: se nem isten, se nem a természet szelleme. A körülöttünk levõ világ legmarkánsabb arcai. Míg az Õsök útmutatása személyre szóló, a Szentségek magukba sûrítik mindazt az erényt, amit általában a törpéknek tulajdonítanak. Épp ezért nem áldozunk nekik és a himnuszok róluk szólnak, nem hozzájuk. Olyanná akarunk válni, mint Õk, mert az Õ igazságuk illik legjobban a természetünkhöz.

Miféle erényük? Miféle igazságuk?

A Kõ, amit mi bányaiak Sziklának hívunk inkább, hosszantûrõ és rendíthetetlen. Formálják csupán az idõk viharai, ám el nem koptathatják. Volt és lesz, egyidõs Corvus-szal. Kemény és soha meg nem alkuvó. Õ az otthon. A szobánk fala, ablakunk kerete. Körbeölel és csodás titkokba avat be, ha érted a szavát. Méhében kincseket õriz, korokon át akár. Hegylánccá gyûrõdik, hogy bércei között megóvhassuk mindazt, ami számunkra szent vagy a mélyébe húzódjunk a legnagyobb veszedelmektõl. Az Õ gyermekei vagyunk mi valahányan.

A Magma a láng és a fény. Világot ad a hegymély világtalan éjszakájában, és meleget a kinti zord világ elõl. Ha a Szikla a test, Õ a belézárt lélek. A tûz, ami hajt: az ellenállhatatlan erõ, a harcosok forrongó vére. Az alkotóláz, amely ki nem hûl, míg a mestermûved befejezetlen. Az elméd és szavaid homályt eloszlató világossága, amely igazsággá szilárdul a szívekben. És nem árulok el titkot - Õ az a tûz is, amellyel leghívebb barátoddal szorítasz kezet, amellyel a párodat öleled, és amely parázzsá szelídülve melegít téged és a tieid, míg a lávatavak magukba nem fogadnak, amikor életeddel elkészültél.

Az Érc, bár keményebb még a Sziklánál is, inkább tartjuk nagyra szívós hajlékonyságáért. Alakítjuk, kovácsoljuk, fúrjuk-vágjuk és megeddzük - ha érted a módját, nincs olyan, amivé át ne változtathatnád! Csoda-e hát, ha Õ a ráció és a találékonyság? Nincs olyan nehéz feladat, amin a józan ész át ne hatolhatna elõbb vagy utóbb és nincs olyan ellenfél, amelynek páncélján rés ne volna. A sikerhez azonban ritkán elég önmagában az éles elme, szívós kitartás is kell hozzá! Az Ércbõl születõ a nagy mûveket a tehetség kezdi el - ám be a munka fejezi.

Az utolsó fejezetben a Szertartásokról írok, majd függelékben megemlékezem még néhány nevezetes Õsrõl.

írta: Feketeszakallu Arik