Lomb Légió kiképzőtelepének bejáratánál, a kapufélfára tűzve olvasható az alábbi levél. Már Ötbányáig se lehetett könnyű útja, de a címzett még össze is gyűrte, le is falatozta néhányszor, míg végül úgy döntött, közzétesz, okulásul az újoncoknak. Elég zabos lehetett, mert a tőrt, ami a levelet helyén tartja, belevágta a fába tövig…

“Olegh!

Tudom, hogy nem érdekel különösebben, de nekem még mindig sajog a lábam, amit te törtél el kiképzés közben.

Talán még emlékszel rá, mikor a negyedik napon szó szerint a fejembe verted azt a mozdulatot, és azt mondtad: `Kicsinának a khumok, ha esse t`od megtanúni!`

Igazad lett. A harmadik napon támadás érte a tábort, én pedig a falak környékén teljesítettem szolgálatot. Tény, hogy a veszély folyamatos, a támadás mégis hirtelennek tűnt. Két khum is rám rontott, de mindkettőt sikerült agyonütni. Nem felejtettem el, amit az öklöddel tanítottál. Nem úgy a hat másik társam, akiket most földelnének el, akikkel együtt érkeztem, és akiknek valószínűleg nem volt olyan szadista állat a mesterük, mint nekem.

Túl a tűzkeresztségen még itt is jobb, mint alattad tanulni.

egy Lehetetlen Alak