A legenda.

Azon a napon, mikor az istenek összeültek, hogy felosszák a világot, többen ültek a mennyei asztal körül. Ott ült a Földanya, az Ég Ura, a Sötétség leánya, és ikerhúga a Fény Úrnője is.

Felosztották egymás között a területeket. Az Ég ura kapta a tengereket, s azoknak partjait. A Fény Úrnője a búzakalászos földeket, valamint az erdők egy részét. A Sötétség Leánya pedig magának mondhatta az erdők másik részét, és völgyeket. Földanyának már csak a sziklák jutottak. A Hegyek égbemarkoló zord ormai. Nem tetszett ez az alku neki, mondván, miből csinálja így meg a lényeit?

Mert a Sötét leány, meggyúrta a fekete szívű sötét elfeket az erdők, és mocsarak földjéből, és vizeiből, valamint a vérre szomjúhozó vámpírokat, a völgyek porából.

Az Ég ura, a tenger vizéből, és a part homokjából megalkothatta az embereket.

Míg a Fény Úrnője, a búzakalászból, és a smaragd lombokból, a szellőléptű elfeket.

Földanyának nem volt termőföldje, vagy fái. Nem volt neki völgye, honnan meríthetne port, vagy mocsara, ahonnan iszapot. Búza, és smaragd erdő sem termett az ő birtokán.
Nagy volt az ő bánatja. Miből készíti hát el az ő követőit? És akkor eszébe jutott a szikla. Fogott egy marék sziklát, a hegyek belsejéből, és egybe gyúrta őket. Vegyített belé márványt, és ércet is nagyszámmal. Ám nem volt elegendő neki ez az anyag sem. Ismét a bánat fellegei gyülekeztek gyönyörű arca körül. Nem tudta mit tehetne. Aztán akár villám a fába, úgy hasított belé a felismerés. Miért kellene neki oly magas népség, mint a többi istennek? Félbe szedte a megalkotott lényeket, és kicsit kiszélesítette. Így lettek az ő gyermekei a Sziklafiak. Ám akkor még csak élettelen kő, és érc alakok voltak ezek. Így aztán Földanya végtelen nagy bölcsességével rájuk lehelte az életet, és mikor megmozdultak, meglátták tiszta, és csodás arcát.

Elmondta nekik, hogy ők a Sziklafiak, a Hegyek gyermekei, a Földanya bajnokai. Az ő feladatuk, hogy megmunkálják az érceket, és a hegyeket adományozta nekik, hű gyermekeinek. Aztán később elégedetten szemlélte, hogy gyarapodnak, és élnek békében, míg a többi isten leszármazottjai háborúkat indítanak. Földanya elzárta az utakat, mondván, „Akkor mehettek majd ki innen, ha szárnyakat növesztetek.”